Ösztön vagy tudat vezérel, (?)
mikor beléd harapok,
rózsaszín börtönöd rácsa
ajtajában kopogok.
Végigfekszem küszöbödön,
félhomályba meredek,
nyállal festett ösvényeken
bejáratot keresek.
Vagyok ösztön, vagyok tudat, (!)
mikor beléd harapok,
egy ketrecben állat-ember,
morgok és imádkozok.
Zárkámban kenyér és korbács,
áldást, átkot éhező,
ugyanabba a testbezárt
üldözött és üldöző.
Legutóbbi módosítás: 2017.02.22. @ 20:45 :: Thököly Vajk