Thököly Vajk : Mikor beléd harapok…

Ösztön vagy tudat vezérel, (?)

mikor beléd harapok,

rózsaszín börtönöd rácsa

ajtajában kopogok.

 

Végigfekszem küszöbödön,

félhomályba meredek,

nyállal festett ösvényeken

bejáratot keresek.

 

Vagyok ösztön, vagyok tudat, (!)

mikor beléd harapok,

egy ketrecben állat-ember,

morgok és imádkozok.

 

Zárkámban kenyér és korbács,

áldást, átkot éhező,

ugyanabba a testbezárt

üldözött és üldöző.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk