Schifter Attila : Kis éji neszek

 

 

Állott csönd sötétjéből előmerészkednek

a nappal fényénél eldugott apró titkok:

neszek, melyek világosban észrevétlenek,

éjszaka sejtelmesen bukkannak fel itt-ott

 

és, amidőn a lelkek megszentelt idején

takaródba gubózva vársz a kakasszóra,

esküdni mernél: mintha a komód peremén

hangosabban kezdene ketyegni az óra.

 

Bedugult füled mellett frissen keményített

patyolat párnahuzat illatosan roppan

és, ami egy percre valóban megrémíthet:

az elfáradt könyvszekrény felnyög a sarokban.

 

A vén cserépkályhában fehérre izzott fa

önnön pirosló narancsparazsába omlik,

szelet éhező szikrák diszkréten pattognak

‘s a kürtőn át szállnának egészen a Holdig.

 

Zengő üvegzajt motoszkál a villanykörte

( álmában egy légy összedörzsöli szárnyait

ahol lámpaoltáskor megszakadt a röpte )

Kis testgyakorlat: hártyákat zár, majd tágra nyit.

 

Élesednek a nappal eltunyult érzékek,

az ember megriad, képzeleg, megmagyaráz.

Tündérálmokat sejt az éjben a széplélek,

míg a rettegő féli: az éjben mi tanyáz?

 

Talán ez az éjszakai vakság erénye

( és ne kérdezd, de biztosan, így kell, hogy legyen )

a sötét ráhúzódik az ember fülére.

Míg varázslat jár körülötted, lábujjhegyen. 

 

 

( 2017.  február  11. )

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.