George Tumpeck : A porból

saját fotó *

Hallgasd meg!

 

A porból

 

 

A tarkón lőtt angyalok utolsó rezdülése,

majd levágott csirke a konyhakövön,

a megdöbbent szemlélő háborgó lelke

intő szavak a könyöködön.

A templomi szolga a perselyt rázza,

utolsó filléred is Istennek kell,

a család estére a vacsorát várva

könyörgő szemekkel letérdepel.

– Oh Uram, add meg nekünk…-

S a fohász keresi a süket fület.

Kenyeret sosem tetted az asztalra,

idáig is megvoltunk nélküled.

Számodra csak játékszerek vagyunk,

ránk osztott sorsok, mint apró díszletek

az ártatlan gyermekek könyörgő szava,

mint falrahányt borsó, rólad pereg.

Brávó! – légy büszke hitvány művedre,

hol a pénz beszél és a kutya ugat,

földi szolgád  a tenyerét dörzsöli,

s nincs benne egy cseppnyi bűntudat.

Felsőbbrendűséged bűvös tudatában

egy jóságos mosoly álszent képeden,

megdoblak kővel, dobj meg kenyérrel,

ha a földre esik, én akkor is felveszem.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem