Hónap: 2016 május

A nyár indul. Az esők összeesnek, és mértéktelen torka nő az estnek, s míg asztalánál dáridóra  dőzsöl, nagy darabokat harap az időből, az előadást fák és bokrok nézik, zöld tapsolásuk fölhallik az égig, a függöny elé kiállnak a percek, a [… Tovább]

saját fotó     Némán zubog a világosság.Kortyolgatom kávém.Asztalomig lopakodó fénycsillan meg csészém szélén…S egy kockacukornyi boldogság keresi szám. Még hallgatnám a szendergő csendet, de a rádióból katasztrófahírekköszöntik rám a reggelt. Tévét be sem kapcsolom, jobb nem tengerbe fúltak látványával indítani a [… Tovább]

Három tabu, látom. Dalba simulnak meghasadó fájdalmak, és gyöngyfogú, apró oszlopok között repülnek felém a hangjegyek. Szellő hozza, égkéken, tisztuló felhőtlenség hat át, mindent begyűjtött, már repíti tovább, de a kín három pillanatra ránk talál.

    nézlek fekete terítőnhófehér emlékablakon kopogtat a szélkönnyek közt fuldoklikutolsó sóhaja a mánakhófehér emlékfekete terítőn szárad * vártammíg rám talált a pillanatkövek közt keresgéltodaveszett álmokatajkamról egy szó sietett fakereszt eléegy ima mellé térdelt sóhajom fák ágán rekedt… magamhoz hívtam az eltelt éveket

      Egy durranás, villanás az égen, olyan közel, hogy kezemmel elérem. Körös-körül feszült félelem csorog míg csattognak a tüzes ostorok.   Vihar vezényel, csavarja a fákat, karmestere a környező világnak. Hajlítgatja, csavargatja őket, derékba töri az ellenszegülőket.   [… Tovább]

      Dolgavégezetlen a kert, a ház. Mire vár a sok változás, ha itt: őserdővé nő a gaz, és pókháló- falaival, rozoga idő-gubót sző a pók, ahonnan elvágyna a kiút. Tán Csipkerózsika lakik odabent, a szárnyashangyáktól hemzsegő ablakkeret üvegén [… Tovább]

M. Laurens NINCS HASZONTALANABB…  Mondd hát Öreg Csont, minek sietni annyira már? Múltad elkopott, emlékét hasztalan keresnéd, jobb, ha csendben veszteg maradsz és kíméled elméd, ha görnyedő hátad s lábad, korod súlyától fáj.  Múlt idődnek hasznát többé már sohasem látod, [… Tovább]

    Édesanya, Édesanya mondhatom? Ejj, de jó, hogy magam kitombolhatom, A semmiből jött e röpke versike, Melynek címzettje lehetne akár Erzsike.   Kis karácsony? Akkor inkább nagy kalács, Ásó, kapa, véső, lapát, kalapács. Ajándékul elfogadnám ezeket, De jól tudod, [… Tovább]

    A néhai muzsikusok újra összeállnak, Egy színpadon mutatkozik a sok böszme állat, Alacsony az IQ szint, és magas a mérce, A zenekar menedzsere nem más, mint a jérce.  Hosszú a sor, van egy pikolózó panda, Az ő hozzáértésétől lesz profi a banda, Társa a [… Tovább]

Egyesült utópiába Jöjj te negro Mon(dd) te negro Mer kel(l) ha mondja Welcome ha mondja   Kérdésből kérdésbe Hull a bomba Egységből kétségbe Hull a bomba Szír a bomba Asszad a bomba ISIS a bomba Meghosszabbított Szankciók pórázán Putyin és [… Tovább]

– saját fotó –     földre szállt egy kisleány, angyal ő, az nem vitás, Isten hozott, kis vagány!   örvend rokon mindahány, jöttöd biz’ nem látomás, földre szállt egy kisleány.   élted ne rontsa ármány, félelem, se aggódás, Isten [… Tovább]

 Sziluett             Koosán Ildikó   egyetlen idő a létedéegyetlen út a sorsodoszthatod magad százfelévéged magadban hordod egyetlen világ a lelkedéegyetlen eszme a harcodösvényein az ég feléa célt kezedben tartod egyetlen mód az öntudategyetlen hit a jósága létezésed fogja vagya fény nem illik hozzád  2016. május 29. 

(Nővéremnek ajánlom – születésnapom elé, nélkülük és mégis velük…)     valami ismerős édes illattal bódított el az álom anyám arca villant egy dúsvirágú hamvas orgonaágon és eljöttek sorra mindátragyogott a félhomályon mosolyukfölsejlett a legpompásabb május; a ház a kert [… Tovább]

Melléklet: Márkus László fotóján a vers ígérted jössz még remélek fáradtan itt egyedül  keserűn bontva a bort ha mégis – poharat hozz

 M. Laurens A TRÁGYAHORDÓ DALA a capite foetet piscis   Én hordom mocskotok fertelmes halomba, derekam tőletek görbe, becsületem a vödörbe`: gazdag avagy koldus, mind elfordul fintorogva. Én hordom mocskotok nagy, lelketlen halomba, becsületeteket kihányva pénzzé vált a bálványfa: “Nem [… Tovább]

Barna szemű, barna hajú, piros orrú kispajtás, Az én ajándékom egy kis párosujjú kispatás, Egy kiskecske, két kiskecske, meg sem tudom számolni, El sem hiszed, hogy mi mindent szét fognak majd rámolni.   Hosszúszőrű, rövidfarkú, törpe, vagy épp óriás, Rosszalkodó [… Tovább]

Május   Koosán Ildikó     Rigó fütyült, a duzzadt ágak csúcsain rügy szerénykedett; hány éve múlt… már sose látlak, régen járkáltam itt veled. még él a kép a képzelt vásznon, árnyunk előttem, kéz a kézbe egy felcikkanó napfénysávon olvad [… Tovább]