Schifter Attila : Bizonyítvány

 

 

Már a Park sem a régi ( nem is lesz ) de ne bánd:
kiveszett egykori lombok idilli dala.
A lelkem szomjazza a klorofillóceánt,
mely nem csupán az álmodásnak volt itala
 
 Ránk vártak a padok, a sövény rejtekében
fiatalon vadásztunk illatokra, szépre,
boldogok voltunk névtelenül és szegényen
( néha a szomszéd asszonykával félrelépve )
 
Ez volt a Park, a létezésünk csomópontja:
haverok, szerelmek és puskacserék tere.
Az emlékeket most már semmi meg nem rontja,
míg nem száll elmémre a demencia dere.
 
Átbukdácsoltunk mind az élet iskoláján
( hol a részvétel fontos  – meg a szertartásrend )
van, akiből farkas lett, más meg maradt bárány. 

Majd a halál bepecsételi egy nap: “átment”.
 
 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.