Sem könnyem, sem hangom sincs már,csak az a szigorú koldusrend,ahogy bársonyfekete angyalok jönnekelém teríteni az elkerülhetetlent.Ha faggatnál se tudnám,vajon hány napja csendesül az a méltatlankodó beszélgetésfoszlánya riadt reggelek hasadó fénye alatt.
A karikák üresek, átnézhetünk rajtuk, aprók ugyan, mégis, ha egyet-egyet magam elé emelek, benne látom az egész világom. Pontosan ilyen a görögmintás karikagyűrűm, amolyan emlék a tengerről, ott vásároltam pár éve… benne látom a hullámokat… Mennyire szerettem [… Tovább]
letérdelek nem félhetek szalad az út feléd megyek hozzám szólnak az istenek átölellek drága gyermek letérdelek nem félhetek minden emlék feléd siet magas az ég szűk a világ a sötétség reád talált a sötétség reád talált magas az ég [… Tovább]
Géza csuprában rotyogott valami, Tibi már ismerte a járást. Tea főtt egy kerámia edényben, ami merülőforraló átalakítás, egyben újítás és szépítés, esztétikum és minden. Géza ide-oda mászkált, az emberek is, mert nagyon közeledett az ebédszünet. Ezt itt uzsonnaszünetnek [… Tovább]
Kifogy a szó belőlem, s kifogyok a világból, de kosarat kötöttem egy vadalmafa ágból, ám bármilyen öröm visz, az ember visszahátrál, ezer ima között is, az Isten zsámolyánál, hol mind kisebbre szűkül a lélek végtelenje, s az alma [… Tovább]
