Nap: 2016.05.05.

Mert létezel… Mellettem vagy,és én mindig nálad.Anyácskám!Te tartod a fáklyákat,eléd hajlanak a fűszálak,s mielőtt halhatatlan könnyeid elárvulnak,engedd, hogy puha öledbevissza-visszahulljak…

… Nézem a szemed.Örök némaság lebeg benne, mint mély kútba hullott fény-árnyékok. Bujkáló gondolat vagyok, csobogó, könnyű, mezítelen szeretet.Önzőn akarlak, egyszerre szomjazom s éhezek.Lélegezz! A holnapjaimba álmodlak,súlytalanságodból vágyakozó hajnali ébredéseimbe. Gyönyörbe!Üres most minden, csöndes.Játszunk? Gyere, fogj meg!Dühös vagyok, önmagamtól is [… Tovább]

Én veszélyes üzem vagyok,lépteim nyomán a zajokrecsegve átlényegülnekfájdalommá, szíven ütnek.   Valóságom ma úgy lep el,mint a Torinói lepel.Nincsen menekvés innen már, s tán úgy talál rám a vén nyár,   hogy eszelősen fejtem lea lelkemen túlnőtt testet,a rám égett, zsíros [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény                                                                 ujjaim közül szökik a szeretet…                                                               nyugtalan ritmust dobol a szív.                                                               mint színes cukorgyöngyök olvadnak                                                               a hangok, [… Tovább]

Nagyapám udvara hangja egyre halkabban beszél, mégis hangos a szívemben, ahogy a múltról mesél.   Volt, amikor asztalánál nem fért körbe a család, minden szobájában laktak gyerekek, apák, anyák.   Ólja vastag hídlásain a lópatkó dobogott, tehénbőgés közepette a kakas [… Tovább]

Ólmos ősz ködében szívem vérzik, régi törköly mézes mérge éget.   Ólmos ősz ködében szívem vérzik, régi törköly mézes mérge éget. Álmaimban szépség szomja érzik, felhörpinteném  a messzeséget,   vágtatnék fehér lovon a  lankán, testetlenül egy kies mezőn, szemérmes virágok [… Tovább]

legyőz álomban, ébredésben                        Koosán Ildikó   valami belső törpetermetmagát nagyobbnak véli nálam,felforgatja bennem a házatszegletet, polcot átkutatvanincs benne semmi alázat,keresi lázas indulatbana szót, amit valahol  hátrahagytam az Ihletnekkijáró foglalóként,ami ha eljön, de persze ritkán,fogadni illik önként, de ülök,mint akit egy pohár [… Tovább]