Én veszélyes üzem vagyok,
lépteim nyomán a zajok
recsegve átlényegülnek
fájdalommá, szíven ütnek.
Valóságom ma úgy lep el,
mint a Torinói lepel.
Nincsen menekvés innen már,
s tán úgy talál rám a vén nyár,
hogy eszelősen fejtem le
a lelkemen túlnőtt testet,
a rám égett, zsíros stigmát,
de hidd el, így, te sem bírnád.
