Három tabu, látom. Dalba simulnak meghasadó fájdalmak, és gyöngyfogú, apró oszlopok között repülnek felém a hangjegyek. Szellő hozza, égkéken, tisztuló felhőtlenség hat át, mindent begyűjtött, már repíti tovább, de a kín három pillanatra ránk talál.
Kemény lecke. Újabb meglepetés. Karácsony az erdőn, Picur ajándékot ad. Éjjel megint esett a hó. Én már csak ott tudtam közlekedni, ahol elsöpörték, vagy az állatok alaposan letaposták. — Az etetők körül két erős lóval húzott szerkezettel eltakarították [… Tovább]
nézlek fekete terítőnhófehér emlékablakon kopogtat a szélkönnyek közt fuldoklikutolsó sóhaja a mánakhófehér emlékfekete terítőn szárad * vártammíg rám talált a pillanatkövek közt keresgéltodaveszett álmokatajkamról egy szó sietett fakereszt eléegy ima mellé térdelt sóhajom fák ágán rekedt… magamhoz hívtam az eltelt éveket
Egy durranás, villanás az égen, olyan közel, hogy kezemmel elérem. Körös-körül feszült félelem csorog míg csattognak a tüzes ostorok. Vihar vezényel, csavarja a fákat, karmestere a környező világnak. Hajlítgatja, csavargatja őket, derékba töri az ellenszegülőket. [… Tovább]
Dolgavégezetlen a kert, a ház. Mire vár a sok változás, ha itt: őserdővé nő a gaz, és pókháló- falaival, rozoga idő-gubót sző a pók, ahonnan elvágyna a kiút. Tán Csipkerózsika lakik odabent, a szárnyashangyáktól hemzsegő ablakkeret üvegén [… Tovább]
M. Laurens NINCS HASZONTALANABB… Mondd hát Öreg Csont, minek sietni annyira már? Múltad elkopott, emlékét hasztalan keresnéd, jobb, ha csendben veszteg maradsz és kíméled elméd, ha görnyedő hátad s lábad, korod súlyától fáj. Múlt idődnek hasznát többé már sohasem látod, [… Tovább]
Édesanya, Édesanya mondhatom? Ejj, de jó, hogy magam kitombolhatom, A semmiből jött e röpke versike, Melynek címzettje lehetne akár Erzsike. Kis karácsony? Akkor inkább nagy kalács, Ásó, kapa, véső, lapát, kalapács. Ajándékul elfogadnám ezeket, De jól tudod, [… Tovább]
