Marthi Anna : Dolgavégezetlen

 

 

 

Dolgavégezetlen a kert, a ház.

Mire vár a sok változás, ha itt:

őserdővé nő a gaz, és pókháló-

falaival, rozoga idő-gubót sző

a pók, ahonnan elvágyna a kiút.

Tán Csipkerózsika lakik odabent,

a szárnyashangyáktól hemzsegő

ablakkeret üvegén fény, megtörik,

és dohot növeszt a csendes rém,

tárgyak kelepcéje e rendetlenség.

Kihűlt szagok. Álomúton kanyargó

gond, mozdíthatatlan négy sarka,

egyikben áll egy seprű is elhagyva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak