Elvesztettem a labirintusban azt az utat, ami hozzád vezet. Létem egyre téged kutat s a sors kegyes pillanatokkal dobálózik, de a köztünk lévő minden bezárkózik. Pedig mosolyogsz, mintha görbe lenne az idő, s egyre menne, hogy minő útról indulsz, hogyan [… Tovább]
A látványától is hányingerem volt, a hosszú láncon megpördült a mennybolt, por tülekedett föl az út porából, s nagy gombócokat nyeltem a világból, rossz érzéseim a földön se szűntek, a szédülőzés volt nekem az ünnep, a félsz egy évet bírt [… Tovább]
