Kudarc a vers mind, mert nem élet, intenzívebb annál, azt hiszi; akár az els? színes tévék, csodálva láttam; s oly unalmas volt utána minden: szürkeként. És így kell élni most már mindig; felvizezve bármi érzemény, és ildomosan szokni mindent, azt, [… Tovább]
Karöltve járok a semmivel, nyomomban homály lohol, honosított idegen csendek dúlják a sejtek közti kommunikációt. Dühödten másolom újjá magam. Folyamatos vérhajsza, lélegezni kényszerít az ösztön, mellkasomban hol szöszmötöl, hol dübörög a szív. Haladok. Impulzusok. A homloklebeny meghatározott módú [… Tovább]
A minap munkából hazafelé tartottam, a busz a szokottnál is később érkezett a megállóba. Felpréselődtem rá, és minden megállónál kissé beljebb sodródtam, ahogy löktek tovább a felfelé igyekvők. Ahogy belemélyedtem gondolataimba, egy párbeszédre lettem figyelmes. Mellettem egy középkorú nő térképpel [… Tovább]
Lázas álmaimban bezárulnak mögöttem az ajtók, dohos a levegő, ködbe vesznek a fények. A lépcső már nem hozzád vezet, a kapaszkodókat rég ellopták a bolyongó istenek. Elindulok egy idegen úton, körülöttem alaktalan felhők úsznak, a világ csak silány valósága [… Tovább]
Nem tudom, mi hajtott hozzád, de mennem kellett. Még a kézfejemen folydogáló kék ereket is elígértem a kezednek. Nem tudom, mit mondtam akkor, csak a gondolat maradt, megállapítom hát; vannak feleslegesek szavak. Húzok egy vonalat, mert tudom, [… Tovább]
Telehold sárga fénye Lecsorgott az Ér vizébe Satnya fűz szűzi teste Dísznek magára kente Haragos hínár húzta Fényében fulladozva Rám kacsintott a Nap Füzek Zöld levelévé vált Fakó hajam A csobbanás rám fagyott Vigyorom kavarta a szél Ajkam üvöltött [… Tovább]
Szeretnem kellett volna Ady költészetét. Egyáltalán az életükön átfuldoklókat. A szivárványban azt szerettem, hogy két-, három-, hétszín?. Változatos. Az állandó folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti. Amikor el?ször kimosta számból [… Tovább]
Feleslegesen telnek a napok,hisz mind egyforma Egyre csak ürül a konyhakasszaés a hideg minden lépésnéla talpamba veri az észrevehetetlen jelenlétét. Ne is vesd le a kabátod,ahhoz túl fagyos a hangulat,de ne félj, mert id?nkéntsikerül kitépkedni a gondolataimata [… Tovább]
Szalmavackán csak forgolódott, a marhák is szétbőgték magukat, hogy valahová, az istállón kívülre szorítsák a csendes mínusz húsz fokot. Fogcogva csendeskedett az a figyelő, ablaktalan és tenyérnyi hézagú ajtók között. Egy kis szalma lángja lobogott a [… Tovább]
E föld ahol élünk, amit kaptunk,De Sátán uralkodhat rajtunk,Csak gyarló emberek vagyunk,Hiszen a csodás Édent elbuktuk. Kín-szenvedés itt ahogy élünk, Verejték arcunkon, a kenyerünk,Csapások érnek napról napra,Óh, tétován nézünk a holnapra. B?nben fogantunk, s születtünk, Testünk-lelkünk beszennyeztük,Csak vándorok vagyunk itt [… Tovább]
Szinte naponta hallani otthonukban megfagyott id?s emberekr?l, akiknek t?zifára sem telik már 🙁 Gyalázat! Kint jeges északi szél fúj, bent dideregnek az álmokSzunnyad a kályha, nem ébred a lángja, kih?lt a zsarátnokNincs fa, se szén – üresen kucorog napok óta [… Tovább]
rossz néven veszik hogy mostanában mind ritkábban tolulnak nyelvemre löknének maguk előtt ezerrel a helyzettel durván visszaélve hisz akár viszolyogva is értük noha nem helyettük vagy nevükben [… Tovább]
Mint út porában járó rühes tacskó, gondolatom úgy kergetem mérsékelt er?vel, mint szélben cikázó zacskót. Fejemben csak közhelyekkel kibélelt ?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt képek élnek bennem úgy igazából: miért van az, hogy egyszer sem kísérelt megmenteni engem a [… Tovább]
Még minden csendes, a sötétségen hasztalan keres repedést a hajnal, kávéscsészém üres, mint bels?m, az alján maradt csak néhány csepp. Az éjszaka dolga fekete selymévelfedni el mindazt mi jó, és rossz, Élet-lüktetés. Titkaid vannak el?ttem. Ki vagy te? Ismerlek? [… Tovább]
Kip-kop, tokosodom, Szürke nyomtatásban, mély árkaimon, Fehér anyanyelven sárga foltom hagyom. Csipp-csöpp, olvadó örömök. Dirr-durr, tökösödöm, Rozsdás szivárványom ráncait ülöm, Új tüzek lobbannak, kócos rózsafüvön. Litty-lötty, két arc, egy pötty. Sitty-sutty, vörösödöm, Meztelen [… Tovább]
Mintha nem is mennék, pontosan úgy járok, kitaposott kellék mellettem az árok. Nem több, amit látok, annál, amit érzek, bimbózó virágot tapsolnak a méhek. Pásztázom a tájat, völgy az égi tekn?, angyalszárnyat áztat benne a teremt?. Júdás [… Tovább]
Látom sokat látott arcod, elnyűtten kémleli a megtörtént ballépéseket, elsomfordál a szerencse, kényszerít a továbblépésre. Nehéz a fejed, megannyi emlék nyomja a súlyát. Komód alsó fiókjában fekszik a mezítelen bizalom, mindig megtelik régi tárgyak pótlékával; poros váza, kopott képkeretek, [… Tovább]
Nem ütöttem, nem pöröltem, haragomat összetörtem, volt örömöm, evett kórság, bánatomat széjjelszórták, volt, ki ölelt, volt, ki áldott, adtam csókot, kaptam átkot, fájt a szívem, fájt a lelkem, s míg az Istent bepereltem, felhőibe mártott fecskék ceruzáim kihegyezték.
Bevallom sok idő telt el, de mégis,olyan meghitt a telefon búgása, pont, mintha a szívverésed hallanám.
Egy ember, napsütésben, sárban, léggömböket árult a vásárban. Úgy csinált reklámot a lufiknak, -a hosszúkásaknak és a pufiknak-, hogy a tettek mezejére lépett, és a gyerekek figyelmének felkeltése végett eloldozott egy pirosat, egy sárgát, egy kéket. Hagyta, hogy a három [… Tovább]
… csak álmodom … A lelkem minden este útra kél. Hosszú az út oda. Kérlek nyiss ajtót, csak résnyire, ezen befér, kilincshez sem ér.
(Falutörténeti tanulmányok) „… Az Úr hivatja Gábor arkangyalt (aki ezzel a feltámasz- tási funkcióval már régóta meg van bízva) és rendeli neki: – Gábor, lemégy a trombitáddal és háromszor egymás után belefújsz odalent…” (MIKSZÁTH KÁLMÁN: ÚJ ZRÍNYIÁSZ) [… Tovább]
kezedben madzag, hogy rángass, ha úgy tartja kedved, játssz velem… csigolyák és porcok nélküli rongycsomó vagyok, de az a pillanat, ahogy ujjaid táncba kezdenek, s vitorlaként szélnek feszülök, az mindent meghalad, a halált is…
* http://youtu.be/AGmF0ra0ux4 egy csöppnyi szikra még izzik bennem szemed gyújtotta régi tüzem ébreszt a tavasz de a zsongás mit vártam lelkem kertjének csak halkan üzen bibékre hull a harmatos hajnal fázós ház felett füst tekereg szerelmet nyilazó [… Tovább]
Válaszolni akarok neked, kutatok a zenetárban valami cizellált felelet után, vanitatum vanitas: kevés a kotta. Képek kísértenek, torkodba akarok harapni, talán úgy, hogy kicsit felszisszenj, mielőtt megcsókollak, humánus vadász sose létezett. A szőnyegen ülök kékeket keresve, nem [… Tovább]
Hozott anyagból, némi fazonírozással. A cél voltaképp mi is? Ehess, ihass, ölelhess, alhass; s egy álom által elvégezni mind a szív keservit; a mindenséggel mégis jóba lenni, s az ébredéssel min?sül – kivel feküdtél, s mily álmok voltak, miket valónak [… Tovább]
Kávé mellé horror tükörkép, reggeli semmi, mert vonalaimra kellene ügyelni. A tegnapi bundás kenyér frivolan kacsint, fél kiló zsiradék narancsbőrrel riogat. Szekérnyi rongykollekció lett a ruhatáram, fél nyolc csak, időm mint a tenger, hullámai majd délután csapnak át [… Tovább]
Körbejárta, nézegette, nem örült és nem bánkódott csak tette a dolgát, harapott egye-egyet, majd bevitt néhány, ebben a sportágban mem szabálytalannak minősülő, övön alulit. – Emlékszel, amikor elkezdtük a meccset milyen hetykén álltál? – Milyen meccset és [… Tovább]
közönykabátban várunk a megváltóra íriszünk leszakadt fekete-fehérben a meztelen valóság láthatárunk véges utazom metróba préselt testek érintenek az arcok vonalkódjáról leolvasott inger-információt katalógusba helyezem a közönyt az undort és társait a megfeszített látszat felfalja az embert s ha [… Tovább]
ablakomban sápadt szirmú margarétát hintáztat az álomcsillag riad – zátonyra fut az éj?rz? ezüstkorong figyelholdfény zuhog szerte a tájonteher már minden pillanatbánat zihál az ágy alatt arcmásod reggelig elkísér
Tartalom másolása nem engedélyezett!