Hónap: 2012 február

Kudarc a vers mind, mert nem élet, intenzívebb annál, azt hiszi; akár az els? színes tévék, csodálva láttam; s oly unalmas volt utána minden: szürkeként. És így kell élni most már mindig; felvizezve bármi érzemény, és ildomosan szokni mindent, azt, [… Tovább]

  Karöltve járok a semmivel, nyomomban homály lohol, honosított idegen csendek dúlják a sejtek közti kommunikációt. Dühödten másolom újjá magam. Folyamatos vérhajsza, lélegezni kényszerít az ösztön, mellkasomban hol szöszmötöl, hol dübörög a szív.   Haladok. Impulzusok. A homloklebeny meghatározott módú [… Tovább]

  Lázas álmaimban bezárulnak mögöttem az ajtók, dohos a levegő, ködbe vesznek a fények. A lépcső már nem hozzád vezet, a kapaszkodókat rég ellopták a bolyongó istenek. Elindulok egy idegen úton, körülöttem alaktalan felhők úsznak, a világ csak silány valósága [… Tovább]

      Nem tudom, mi hajtott hozzád, de mennem kellett. Még a kézfejemen folydogáló kék ereket is elígértem a kezednek. Nem tudom, mit mondtam akkor, csak a gondolat maradt, megállapítom hát; vannak feleslegesek szavak. Húzok egy vonalat, mert tudom, [… Tovább]

  Telehold sárga fénye Lecsorgott az Ér vizébe Satnya fűz szűzi teste Dísznek magára kente Haragos hínár húzta Fényében fulladozva Rám kacsintott a Nap Füzek Zöld levelévé vált Fakó  hajam A csobbanás rám fagyott Vigyorom kavarta a szél Ajkam üvöltött [… Tovább]

Szeretnem kellett volna Ady költészetét. Egyáltalán az életükön átfuldoklókat.     A szivárványban azt szerettem, hogy két-, három-, hétszín?. Változatos. Az állandó folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti. Amikor el?ször kimosta számból [… Tovább]

  Feleslegesen telnek a napok,hisz mind egyforma   Egyre csak ürül a konyhakasszaés a hideg minden lépésnéla talpamba veri az észrevehetetlen jelenlétét.   Ne is vesd le a kabátod,ahhoz túl fagyos a hangulat,de ne félj, mert id?nkéntsikerül kitépkedni a gondolataimata [… Tovább]

E föld ahol élünk, amit kaptunk,De Sátán uralkodhat rajtunk,Csak gyarló emberek vagyunk,Hiszen a csodás Édent elbuktuk. Kín-szenvedés itt ahogy élünk, Verejték arcunkon, a kenyerünk,Csapások érnek napról napra,Óh, tétován nézünk a holnapra. B?nben fogantunk, s születtünk, Testünk-lelkünk beszennyeztük,Csak vándorok vagyunk itt [… Tovább]

                                                            rossz néven veszik hogy mostanában                                                           mind ritkábban tolulnak nyelvemre                                                           löknének maguk előtt ezerrel                                                           a helyzettel durván visszaélve                                                           hisz akár viszolyogva is értük                                                           noha nem helyettük vagy nevükben [… Tovább]

  Még minden csendes, a sötétségen hasztalan keres repedést a hajnal, kávéscsészém üres, mint bels?m, az alján maradt csak néhány csepp. Az éjszaka dolga fekete selymévelfedni el mindazt mi jó, és rossz, Élet-lüktetés. Titkaid vannak el?ttem. Ki vagy te? Ismerlek? [… Tovább]

      Kip-kop, tokosodom, Szürke nyomtatásban, mély árkaimon, Fehér anyanyelven sárga foltom hagyom.   Csipp-csöpp, olvadó örömök.   Dirr-durr, tökösödöm, Rozsdás szivárványom ráncait ülöm, Új tüzek lobbannak, kócos rózsafüvön.   Litty-lötty, két arc, egy pötty.   Sitty-sutty, vörösödöm, Meztelen [… Tovább]

      Mintha nem is mennék, pontosan úgy járok, kitaposott kellék mellettem az árok. Nem több, amit látok, annál, amit érzek, bimbózó virágot tapsolnak a méhek. Pásztázom a tájat, völgy az égi tekn?, angyalszárnyat áztat benne a teremt?. Júdás [… Tovább]

Nem ütöttem, nem pöröltem, haragomat összetörtem, volt örömöm, evett kórság, bánatomat széjjelszórták, volt, ki ölelt, volt, ki áldott, adtam csókot, kaptam átkot, fájt a szívem, fájt a lelkem, s míg az Istent bepereltem, felhőibe mártott fecskék ceruzáim kihegyezték.  

  Bevallom sok idő telt el, de mégis,olyan meghitt a telefon búgása, pont, mintha a szívverésed hallanám.

… csak álmodom …     A lelkem minden este útra kél. Hosszú az út oda. Kérlek nyiss ajtót, csak résnyire, ezen befér, kilincshez sem ér.    

  kezedben madzag, hogy rángass, ha úgy tartja kedved, játssz velem… csigolyák és porcok nélküli rongycsomó vagyok, de az a pillanat, ahogy ujjaid táncba kezdenek, s vitorlaként szélnek feszülök, az mindent meghalad, a halált is…

* http://youtu.be/AGmF0ra0ux4     egy csöppnyi szikra még izzik bennem szemed gyújtotta régi tüzem ébreszt a tavasz de a zsongás mit vártam lelkem kertjének csak halkan üzen   bibékre hull a harmatos hajnal fázós ház felett füst tekereg szerelmet nyilazó [… Tovább]

    Válaszolni akarok neked, kutatok a zenetárban valami cizellált felelet után, vanitatum vanitas: kevés a kotta. Képek kísértenek, torkodba akarok harapni, talán úgy, hogy kicsit felszisszenj, mielőtt megcsókollak, humánus vadász sose létezett. A szőnyegen ülök   kékeket keresve, nem [… Tovább]

  Kávé mellé horror tükörkép, reggeli semmi, mert vonalaimra kellene ügyelni.   A tegnapi bundás kenyér frivolan kacsint, fél kiló zsiradék narancsbőrrel riogat. Szekérnyi rongykollekció lett a ruhatáram, fél nyolc csak, időm mint a tenger, hullámai majd délután csapnak át [… Tovább]

    közönykabátban várunk a megváltóra íriszünk leszakadt fekete-fehérben a meztelen valóság láthatárunk véges utazom metróba préselt testek érintenek az arcok vonalkódjáról leolvasott inger-információt katalógusba helyezem a közönyt az undort és társait a megfeszített látszat felfalja az embert s ha [… Tovább]

ablakomban sápadt szirmú margarétát hintáztat az álomcsillag riad – zátonyra fut az éj?rz? ezüstkorong figyelholdfény zuhog szerte a tájonteher már minden pillanatbánat zihál az ágy alatt arcmásod reggelig elkísér