Vers

Üzenet Góngorának

Kudarc a vers mind, mert nem élet, intenzívebb annál, azt hiszi; akár az els? színes tévék, csodálva láttam; s oly unalmas volt utána minden: szürkeként. És így kell élni most már mindig; felvizezve bármi érzemény, és ildomosan szokni mindent, azt, [… Tovább]

Vers

Esti séta

  Karöltve járok a semmivel, nyomomban homály lohol, honosított idegen csendek dúlják a sejtek közti kommunikációt. Dühödten másolom újjá magam. Folyamatos vérhajsza, lélegezni kényszerít az ösztön, mellkasomban hol szöszmötöl, hol dübörög a szív.   Haladok. Impulzusok. A homloklebeny meghatározott módú [… Tovább]

Egyéb

Én a Mézes utcát keresem…

A minap munkából hazafelé tartottam, a busz a szokottnál is később érkezett a megállóba. Felpréselődtem rá, és minden megállónál kissé beljebb sodródtam, ahogy löktek tovább a felfelé igyekvők. Ahogy belemélyedtem gondolataimba, egy párbeszédre lettem figyelmes. Mellettem egy középkorú nő térképpel [… Tovább]

Vers

Vágatlanul

  Lázas álmaimban bezárulnak mögöttem az ajtók, dohos a levegő, ködbe vesznek a fények. A lépcső már nem hozzád vezet, a kapaszkodókat rég ellopták a bolyongó istenek. Elindulok egy idegen úton, körülöttem alaktalan felhők úsznak, a világ csak silány valósága [… Tovább]

Vers

Záradék

      Nem tudom, mi hajtott hozzád, de mennem kellett. Még a kézfejemen folydogáló kék ereket is elígértem a kezednek. Nem tudom, mit mondtam akkor, csak a gondolat maradt, megállapítom hát; vannak feleslegesek szavak. Húzok egy vonalat, mert tudom, [… Tovább]

Vers

Csobbanás

  Telehold sárga fénye Lecsorgott az Ér vizébe Satnya fűz szűzi teste Dísznek magára kente Haragos hínár húzta Fényében fulladozva Rám kacsintott a Nap Füzek Zöld levelévé vált Fakó  hajam A csobbanás rám fagyott Vigyorom kavarta a szél Ajkam üvöltött [… Tovább]

Vers

Zöd-piros-sárga teg

Szeretnem kellett volna Ady költészetét. Egyáltalán az életükön átfuldoklókat.     A szivárványban azt szerettem, hogy két-, három-, hétszín?. Változatos. Az állandó folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti. Amikor el?ször kimosta számból [… Tovább]

Vers

A Magányos harcos

  Feleslegesen telnek a napok,hisz mind egyforma   Egyre csak ürül a konyhakasszaés a hideg minden lépésnéla talpamba veri az észrevehetetlen jelenlétét.   Ne is vesd le a kabátod,ahhoz túl fagyos a hangulat,de ne félj, mert id?nkéntsikerül kitépkedni a gondolataimata [… Tovább]

Novella

Jó dolgában

        Szalmavackán csak forgolódott, a marhák is szétbőgték magukat, hogy valahová, az istállón kívülre szorítsák a csendes mínusz húsz fokot. Fogcogva csendeskedett az a figyelő, ablaktalan és tenyérnyi hézagú ajtók között. Egy kis szalma lángja lobogott a [… Tovább]

Vers

E föld amit kaptunk

E föld ahol élünk, amit kaptunk,De Sátán uralkodhat rajtunk,Csak gyarló emberek vagyunk,Hiszen a csodás Édent elbuktuk. Kín-szenvedés itt ahogy élünk, Verejték arcunkon, a kenyerünk,Csapások érnek napról napra,Óh, tétován nézünk a holnapra. B?nben fogantunk, s születtünk, Testünk-lelkünk beszennyeztük,Csak vándorok vagyunk itt [… Tovább]

Vers

rök álomba fagyva

Szinte naponta hallani otthonukban megfagyott id?s emberekr?l, akiknek t?zifára sem telik már 🙁 Gyalázat! Kint jeges északi szél fúj, bent dideregnek az álmokSzunnyad a kályha, nem ébred a lángja, kih?lt a zsarátnokNincs fa, se szén – üresen kucorog napok óta [… Tovább]

Vers

hajlíthatatlan

                                                            rossz néven veszik hogy mostanában                                                           mind ritkábban tolulnak nyelvemre                                                           löknének maguk előtt ezerrel                                                           a helyzettel durván visszaélve                                                           hisz akár viszolyogva is értük                                                           noha nem helyettük vagy nevükben [… Tovább]

Vers

Közhelyekkel kibélelt ballada

  Mint út porában járó rühes tacskó, gondolatom úgy kergetem mérsékelt er?vel, mint szélben cikázó zacskót. Fejemben csak közhelyekkel kibélelt ?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt képek élnek bennem úgy igazából: miért van az, hogy egyszer sem kísérelt megmenteni engem a [… Tovább]

Vers

Idegen

  Még minden csendes, a sötétségen hasztalan keres repedést a hajnal, kávéscsészém üres, mint bels?m, az alján maradt csak néhány csepp. Az éjszaka dolga fekete selymévelfedni el mindazt mi jó, és rossz, Élet-lüktetés. Titkaid vannak el?ttem. Ki vagy te? Ismerlek? [… Tovább]

Vers

Homonímia

      Kip-kop, tokosodom, Szürke nyomtatásban, mély árkaimon, Fehér anyanyelven sárga foltom hagyom.   Csipp-csöpp, olvadó örömök.   Dirr-durr, tökösödöm, Rozsdás szivárványom ráncait ülöm, Új tüzek lobbannak, kócos rózsafüvön.   Litty-lötty, két arc, egy pötty.   Sitty-sutty, vörösödöm, Meztelen [… Tovább]

Vers

Feladó

      Mintha nem is mennék, pontosan úgy járok, kitaposott kellék mellettem az árok. Nem több, amit látok, annál, amit érzek, bimbózó virágot tapsolnak a méhek. Pásztázom a tájat, völgy az égi tekn?, angyalszárnyat áztat benne a teremt?. Júdás [… Tovább]

Vers

Nem felejt

  Látom sokat látott arcod, elnyűtten kémleli a megtörtént ballépéseket, elsomfordál a szerencse, kényszerít a továbblépésre. Nehéz a fejed, megannyi emlék nyomja a súlyát. Komód alsó fiókjában fekszik a mezítelen bizalom, mindig megtelik régi tárgyak pótlékával; poros váza, kopott képkeretek, [… Tovább]

Vers

Tollbamondás

Nem ütöttem, nem pöröltem, haragomat összetörtem, volt örömöm, evett kórság, bánatomat széjjelszórták, volt, ki ölelt, volt, ki áldott, adtam csókot, kaptam átkot, fájt a szívem, fájt a lelkem, s míg az Istent bepereltem, felhőibe mártott fecskék ceruzáim kihegyezték.  

Humor

Ami belül van

Egy ember, napsütésben, sárban, léggömböket árult a vásárban. Úgy csinált reklámot a lufiknak, -a hosszúkásaknak és a pufiknak-, hogy a tettek mezejére lépett, és a gyerekek figyelmének felkeltése végett eloldozott egy pirosat, egy sárgát, egy kéket. Hagyta, hogy a három [… Tovább]

Vers

Utazás

… csak álmodom …     A lelkem minden este útra kél. Hosszú az út oda. Kérlek nyiss ajtót, csak résnyire, ezen befér, kilincshez sem ér.    

Tanulmány

Az Angyalcímeres 1.

(Falutörténeti tanulmányok)     „… Az Úr hivatja Gábor arkangyalt (aki ezzel a feltámasz- tási funkcióval már régóta meg van bízva) és rendeli neki: – Gábor, lemégy a trombitáddal és háromszor egymás után belefújsz odalent…” (MIKSZÁTH KÁLMÁN: ÚJ ZRÍNYIÁSZ)   [… Tovább]

Vers

Rongycsomó

  kezedben madzag, hogy rángass, ha úgy tartja kedved, játssz velem… csigolyák és porcok nélküli rongycsomó vagyok, de az a pillanat, ahogy ujjaid táncba kezdenek, s vitorlaként szélnek feszülök, az mindent meghalad, a halált is…

Vers

szunnyadó

* http://youtu.be/AGmF0ra0ux4     egy csöppnyi szikra még izzik bennem szemed gyújtotta régi tüzem ébreszt a tavasz de a zsongás mit vártam lelkem kertjének csak halkan üzen   bibékre hull a harmatos hajnal fázós ház felett füst tekereg szerelmet nyilazó [… Tovább]

Vers

Tizenegyes

    Válaszolni akarok neked, kutatok a zenetárban valami cizellált felelet után, vanitatum vanitas: kevés a kotta. Képek kísértenek, torkodba akarok harapni, talán úgy, hogy kicsit felszisszenj, mielőtt megcsókollak, humánus vadász sose létezett. A szőnyegen ülök   kékeket keresve, nem [… Tovább]

Egyéb

Ar-c-él

Hozott anyagból, némi fazonírozással. A cél voltaképp mi is? Ehess, ihass, ölelhess, alhass; s egy álom által elvégezni mind a szív keservit; a mindenséggel mégis jóba lenni, s az ébredéssel min?sül – kivel feküdtél, s mily álmok voltak, miket valónak [… Tovább]

Vers

Macás randi

  Kávé mellé horror tükörkép, reggeli semmi, mert vonalaimra kellene ügyelni.   A tegnapi bundás kenyér frivolan kacsint, fél kiló zsiradék narancsbőrrel riogat. Szekérnyi rongykollekció lett a ruhatáram, fél nyolc csak, időm mint a tenger, hullámai majd délután csapnak át [… Tovább]

Egyéb

Tempó

      Körbejárta, nézegette, nem örült és nem bánkódott csak tette a dolgát, harapott egye-egyet, majd bevitt néhány, ebben a sportágban mem szabálytalannak minősülő, övön alulit. – Emlékszel, amikor elkezdtük a meccset milyen hetykén álltál? – Milyen meccset és [… Tovább]

Vers

adventi felismerés

    közönykabátban várunk a megváltóra íriszünk leszakadt fekete-fehérben a meztelen valóság láthatárunk véges utazom metróba préselt testek érintenek az arcok vonalkódjáról leolvasott inger-információt katalógusba helyezem a közönyt az undort és társait a megfeszített látszat felfalja az embert s ha [… Tovább]

Vers

Magányos éj

ablakomban sápadt szirmú margarétát hintáztat az álomcsillag riad – zátonyra fut az éj?rz? ezüstkorong figyelholdfény zuhog szerte a tájonteher már minden pillanatbánat zihál az ágy alatt arcmásod reggelig elkísér