Tiszai P Imre : síneken az éjszakában

*

suhanás, ahogy átfut a tájon

csak a füzek ága hajlik utána

a felkavart világban, csattanás

a sikoltó sínen az éjszakában,

fénycsíkokat vet a mocskos árokszélre,

havat kavar és megkönnyebbült utasok

mocskát szórja a repedezett talpfákra,

száguldó hangzavar a hallgatásban,

egy villanás, mert menetrend viszi

és kiszámított álmokat szállít, lehet

cél nélkül, de mégis végére érve

az útnak az egyetlen sínen a vakvágányok,

kitérők között utat törve

paralel tértivevényt rajzolva a semmibe,

 

egyetlen bliccelő hiányzik a bolhás,

koszmóval fertőzött műbőrülésekről

 

én

Legutóbbi módosítás: 2012.02.23. @ 18:32 :: Tiszai P Imre

Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén