Hónap: 2012 január

(O.Sz.-nak)   Mintha titok lenne, úgy vesszük, amit nem úgy adnak, felaggatjuk szertartásokkal, nevezzük misztériumnak – s visszavezetjük a teremtés titkaihoz, ami tudatlanságunk másként fogalmazása. Ha a rejtély köré már mi sz?jük, az ünnep mit-hogyan játékait, saját szabályaink elfedik az [… Tovább]

most illik legbátrabbnak lennem kimutatni a szerelmet gyökeremnek én lepottyanó csutak félrenyelt simogatás fölfogni robotolást és látni értelmét tegnap még gyerek ma veszélyes terepen feln?v?ben kifolyt repedt burokból a könny most jöhet a megvalósulás és felfordult már a közöny

* Leonard Cohen -Rivers Of Dark http://www.youtube.com/watch?v=QllY_0VFYI8       a komód megindult felé s azt kérte a leveleket még kösse át – de tényleg – jobban elférnek és nem csúfítják az asztalát   a gyertya ja az is csonkig [… Tovább]

Fotó: Fotóház – dancsog         Most nagyon örülnék annak a szúrós anyagból kötött zokninak, mama, bár tudom, nem értékeltem igazán soha, de pont akkor boldogultál meg, amikor még azt hittem, hogy a pénzed nyugdíjfán terem, gyakrabban látogattalak meg hónap közepén, gondolván [… Tovább]

fényt fonárnybaangyal szárnyalibbenégrekönnyemvégrenem hulllátodboldogságottermettéjünknem kellfélnünknincsmi árthatjó ittnáladhozzád bújvaélekújra

*   Súlyos szempilláim megfeszítik fényem, Könyökkarók árkádként bú szolgámmá válnak, Csendes dísze vagyok az asztaltársaságnak, Lélegző tárgy, vegetáló, kikorgó résen.  

Hajszer Anna (óvodás) rajza   Nagyra tisztelt versenyló voltPoroszka még régen,de két éve nem ült senki a vén arab ménen. Az udvaron szabadon járt,szökni mégsem próbált,ám a múltkor mégis messziTisza tóig lófrált. Elporoszkált PoroszlóigPoroszka az agg ló,kereste is négy napon át,amíg [… Tovább]

Cossante                        Vártam a telet hóeséssel, de a hó elmaradt;Szép, ha hófehér a táj, fodrozó csipkeáradat.Gyermek várhatja így a havat;Játékosságra születtem. Vártam a telet hóeséssel, szemernyi sem esett;Szép, ha hófehér a táj, vártam, de megfeledkezett.Gyermek várhatja [… Tovább]

  Ó, ha lovag volnék,  úgy tudnám, merre mennék, becsületem, hitem  éltemen túl ?rizném, mindent?r? szívvel  volna kiért lángolnék, nem rettentne vissza  ellenség semmiféle, égi Magas Hölgyem  amikor meg kell védjem.   Pedig egy utódom  majd ezernyi év múlva nyög: [… Tovább]

é-húron repülnek a csalfa gének Radnai István: PARAFRÁZIS HEGEDÃ?°RE két versláb közt hiszen n? vagy valóság élén surrog a sztráda es? hordja szét ágyamra szórja dörzspapír-magány csalárd k? vas- rács függés vágy mely fogva tart éjfél a h?tlenséged tudata éget [… Tovább]

Néha olyan vagy, mint a fa zöld levelének illata, és szélsuhodó álmaid libbentik lombvirágait.   Néha olyan vagy, mint a kő, ki hegyet óv, de véshető, a teste tűz és lelke forr, mint vulkán lankáin a bor.   Néha olyan [… Tovább]

    Tegnap, csendben reám talált sétáló, fehér lelke. Friss gyötr?déssel kérdezte, mit is szeretek benne.   Hogy mutassam meg sejt? bizonyossággal e fázós érzelmet, hogy töltsek süket monológba kacskaringós éjben értelmet.   Becéz? nevet nem adhatok éltet? kínlódásomnak, fekete [… Tovább]

    Felkönyökölt  az elviselhetetlen. … innentől nélküled dorgál a fény, somolygó pipacs e fura végtelen,  nyaklottan sóhajt a tüdőm helyén. — Mártogatom szűk illatod, lomha  percek közé fektetlek, ma halkan lohol a távol,  ( a könyvtárszobából ) lettél  Cím [… Tovább]

  A jelek meglennének, értelmezni kéne, de korszakaimmal változik a hogyan is kell, közben súgja valami – értelmezni minek, benne vagy, élvezd vagy viseld el, úgyis tied. Így maradok ki a közös feredőzésből, előadást tarthatok a víziszonyról, halljad: a vízből [… Tovább]

(átdolgozás) Ágakra fagyott tükörhöz tapad a szél. Nem érez. Rideg. Csend van és hideg. Zúzmara öleli a kéményeket markában tegnapi a füst háztetőket fojtogat érzéketlen üveg- ezüst… A múlt küszöbére meleg vetül. Félek. Néma madár repül…   Nyomorékká vált az [… Tovább]

  Böhönc kicsit idomtalan, kedves, szelíd kanca, jól nevelt és engedelmes muraközi fajta.   Sokat búsult, mert manapság nem kell terhet húzni, munka nélkül maradt szegény s kezdett dúlni-fúlni.   Időben jött a segítség, ami eljött érte, Piroska, a gyógytornásznő [… Tovább]

* Letarolt napraforgó-földek sarában, húsevő férfiak ujjlenyomatával meztelen combomon, felhorzsolt fehér számon bánat ízével jöttem. Bordáim közt friss, mélyülő seb, sosem gyógyul, de csillapíthatja szomorúságod. Végy erős karodba, kéredzkedem, mint gyermek vihar idején: sírni nem mer, csak halkan nyöszörög, így [… Tovább]

      Hív a toll és hív a papír, hív az ihlet, hív a Nap fényben úszó sugarain a verset szült pillanat.   Hív akkor is, ha csak toll van, vagy papír és toll sehol, mikor szóhoz szót csatoltan [… Tovább]

átvirrasztott éjszaka fáradtságávala hajnali ködben állomások csöndje,síneken barangoló vonatok fényeölel magához álmos világával néhány hajléktalan ténfereg mellettem,meleget keres, némi aprópénzt koldul,szánalmas látvány és kezem megmozdul,ki tudja, holnap társat látnak majd bennem ma még indulhatok, de merre tartsak,hogy a pokoli magányból kitörjek,hosszú utam [… Tovább]

Vagyok, ami mindig is volt, Ami van és ami lesz. Érzem amit érzek: A közép nesztelen pontjában Érdemét veszti az értelem. Ritkán adatik meg úgy léteznem, ahogy szeretném, Sírni, amit sírni kell, fázni, amit fázni kell. Érzelmeim vakon, nem a [… Tovább]