Kőmüves Klára : Belátó

Nyomtatás

Vitákba, ha sokszor csatlakoztam – minek? 
Nem osztottam, nem is szoroztam senkinek. 
Haragomban, ha földhöz csaptam bármit, 
kés?bb annak hiánya járt itt. Ártatlan pohár 
szilánkja éber, talpamra vérrel ír miérteket, 
h?séges tányérjait recsegi ódon tálalóm, atyai 
örökségem dühöm szolgája csak. Annyiszor 
és annyi mindent szétzúzott a dac, talán hamis 
barátom volt csupán a nap. Szándékosan nincs 
függönyöm, könnyeimt?l nedvesedett vakolat 
hasal a járdán s rajta millió szégyencserép darab, 
kerítés persze nincs, mert kertem hangulat, 
határtalan tehát, akár a tér – a szomszéd átlát 
hozzám, egészen belém. Magamba nézek hát a 
bocsánatokkal foltozott tet?n, megállapítom; lusta 
ács vagyok. A b?ntudat még gyakran rám potyog.