Nap: 2012.01.23.

Hóba térdepeltess: megadni magam, üss, te üss agyon Isten! er?d, ha van. Ha veszek, vesszek így: tisztán, piszkoson, ingemet tisztábbra akkor se mosom!   Üvegbe remekül a város – csendes, sosincs szavam e mozdulatlan csendhez. Üss, te üss agyon Isten! [… Tovább]

(elvont) Túl határaidnak emberszélén – közelebb mindenhez rajtad kívül, egész amerre figyelmed lökne, ahonnét a segítséget várnád – bucskázz át fejeden mint mesében, fordulj ki, fordulj ki – minden tudás kifordulás és visszafordulás. Barátom én és nem én, megsegíts, el?tted [… Tovább]

    Tegnap zsebedbe rejtett gondolataim egyenként kipotyognak. Furcsa alakokat teremt képzeletem. Beférkőznek mosolyom alá elmém torzszülött félelmei. Gyér és hideg holdfény – magasba törő – gondolataid mögül szentségtörő pillantásomra nézel s érzed amint belém kövülsz. Nem találom arcodat, pedig [… Tovább]

zseton = általános értékmérő Időapó rulettkerekén az életem a tét. A vén és vaksi krupié találomra választotta színekhez összevissza számokat rendel, de nem mindenkinél. Van, hogy egészen alacsony számoknál hófehér és még égszínkék színeknek sepri be zsetonjait, amiket csak kölcsön [… Tovább]

Fotó: Fotóház   Vitákba, ha sokszor csatlakoztam – minek? Nem osztottam, nem is szoroztam senkinek. Haragomban, ha földhöz csaptam bármit, kés?bb annak hiánya járt itt. Ártatlan pohár szilánkja éber, talpamra vérrel ír miérteket, h?séges tányérjait recsegi ódon tálalóm, atyai örökségem dühöm szolgája csak. Annyiszor és annyi mindent [… Tovább]

Csodák pedig igenis vannak … Csoda-e, ha a szemedbe nézve szívem borzongató görcsbe áll és mézédes ajkad érintése ajkamon maga a „kis halál”?   Varázslat, hogy b?röd selyme, mikor megérint, belém villám hasít, netán ahogy bimbód csókjaimra válaszul hegyes lándzsát [… Tovább]

Apám előtte fontolt gödröt ásott, a tuskó alját formázta az árok, tört rönknek, ágnak nőtt e furcsa jászol, épp odavaló, termetes akácból, bús fadoronggal sulykolta tömörnek a gyökerekre terpeszkedő földet, s a nagyfejszével, csak úgy próbaképpen, megügyelve mint üt vissza [… Tovább]

“Imago animi sermo est.”   Valahogy belém szakadt a csend. Haldokló, lombjuk hullató fákká változtak a gyökértelen szavak. Gondolatketrecem alján fekszem, lettem temetetlen akarat. K?vé dermedten járni sem tudok. Kúszom a fájdalomtengerben közben lassan, alattomban megölnek a néma sikolyok.

Hölgyeim és Uraim *       HÖLGYEIM ÉS URAIM, TISZTELT NAGYÉRDEMŰ. Utazás a görbe tükrök világába   Thököly Vajk hangszínháza, Ím kapuit újra kitárja, A KÉPEK VERSE a fülpadon, Melyben magam átadom, Társulatunk rendezkedik, De most a mélybe ereszkedik. [… Tovább]

Milyen furcsa ez a kanca, ábrázata miért bamba? Úgy imbolyog, mint ki spicces, állva alszik, jaj, de vicces!   Muki régen versenyló volt, nyugdíj előtt sokat sportolt, most szunyókál, s motyorászik, álmaiban épp vágtázik.

Korrupt a világ. Sustorgón, szepegőn a dagadt cent mosott dollárra vált. Tónustalan sus-musok koncra epedőn sakálkacsintás közt kiált sakált. Korgó gyomrát se leplezi, míg éhes, az alku fennkölt, a tét vérre megy. Hátsó szándékban a szó szövevényes, nem tartja vissza [… Tovább]