Nap: 2012.01.16.

Szerencsére nem aktuális az állapot – de most találtam meg… tudod – most ülök egyedül egy kagylóhéjbannem is emlékszem hogy nyár vagy tél vancsak azt tudom biztosan a távolvagytól fázomzúzmarás nincseket hint fejemre az álom

  vajon mi lehet bennem ha mélyebbre kérdez a kíváncsibb fél nézek egészen szívig s ahogy feldobog a fülbe mint bugyogó forrás éppen szülne kinyomja gond’ olvasást telepátiával megsimogatom mi van velem érzelmeim okát vadul hallgat hunyász’ újra próbálom szelíddé [… Tovább]

végül az utolsó kéz lábad elé ejti az els? koppanást mióta beverték az utolsó szegetazóta hallom a kalapács ütemétés erre a tempóra haladok mindener?mmel szívszakadva valahováés csak várok várok valamire vala-mire ami nem jön szorosan a hátad mögött állokkövetlek akár [… Tovább]

Szent nyakékemet megragadom. Benne lakozik az átkod, ártatlan alakként tartja bennem a szánni való lelked.     Megvagyunk nélküled, elvonlak, semmibe vesz a nagyszájú élet.    Elfordulsz tőlem, hozzám szólsz, ostoba szavaid leperegnek a kabátomon; testidegen minden esőáztatta, impulzusod.   [… Tovább]

  Van egy híres állam: Kentucky. Ott történt meg, hogy egy kan-tekihanyatt esve kalimpált, szerencsére talpra állt, mert egy séf már a kést fente ki.

Erd? sötét mélye hív, Keskeny patak benne sír… Fagyos vize hozzám ér, Nekem vajon mit regél? Kristálytiszta ?szinte, Mély igazsággal van tele. Múltat ismer, jelent él, Jöv?be lát, s t?le fél…   Hogy ismered kis patak, Emberiség baját? Honnan látod [… Tovább]

A sárga pöttyre körített fehérek be-belakták lágy szirmukkal a rétet, a harsant zöld se birkózott a vággyal, csak hempergett az áldás illatával, egy folt elég volt – leste a gyerekszem, hogy fehéredő rejteket keressen, s mikor a szirom lágyan visszahajlott, [… Tovább]

* múltunkat levetjük magunkról szennyesbe dobva minden elhasznált göncöt, vagy éppen tűzre vetjük őket és a fényben a hamut méregetjük, mit is ért a sok tévedés, a sok hazug szó, miként lehet az, hogy megfért egymás mellett a rossz és [… Tovább]