Nap: 2012.01.29.

    Felkönyökölt  az elviselhetetlen. … innentől nélküled dorgál a fény, somolygó pipacs e fura végtelen,  nyaklottan sóhajt a tüdőm helyén. — Mártogatom szűk illatod, lomha  percek közé fektetlek, ma halkan lohol a távol,  ( a könyvtárszobából ) lettél  Cím [… Tovább]

  A jelek meglennének, értelmezni kéne, de korszakaimmal változik a hogyan is kell, közben súgja valami – értelmezni minek, benne vagy, élvezd vagy viseld el, úgyis tied. Így maradok ki a közös feredőzésből, előadást tarthatok a víziszonyról, halljad: a vízből [… Tovább]

(átdolgozás) Ágakra fagyott tükörhöz tapad a szél. Nem érez. Rideg. Csend van és hideg. Zúzmara öleli a kéményeket markában tegnapi a füst háztetőket fojtogat érzéketlen üveg- ezüst… A múlt küszöbére meleg vetül. Félek. Néma madár repül…   Nyomorékká vált az [… Tovább]

  Böhönc kicsit idomtalan, kedves, szelíd kanca, jól nevelt és engedelmes muraközi fajta.   Sokat búsult, mert manapság nem kell terhet húzni, munka nélkül maradt szegény s kezdett dúlni-fúlni.   Időben jött a segítség, ami eljött érte, Piroska, a gyógytornásznő [… Tovább]

* Letarolt napraforgó-földek sarában, húsevő férfiak ujjlenyomatával meztelen combomon, felhorzsolt fehér számon bánat ízével jöttem. Bordáim közt friss, mélyülő seb, sosem gyógyul, de csillapíthatja szomorúságod. Végy erős karodba, kéredzkedem, mint gyermek vihar idején: sírni nem mer, csak halkan nyöszörög, így [… Tovább]

      Hív a toll és hív a papír, hív az ihlet, hív a Nap fényben úszó sugarain a verset szült pillanat.   Hív akkor is, ha csak toll van, vagy papír és toll sehol, mikor szóhoz szót csatoltan [… Tovább]

átvirrasztott éjszaka fáradtságávala hajnali ködben állomások csöndje,síneken barangoló vonatok fényeölel magához álmos világával néhány hajléktalan ténfereg mellettem,meleget keres, némi aprópénzt koldul,szánalmas látvány és kezem megmozdul,ki tudja, holnap társat látnak majd bennem ma még indulhatok, de merre tartsak,hogy a pokoli magányból kitörjek,hosszú utam [… Tovább]