Vers

Dulcinea

    Felkönyökölt  az elviselhetetlen. … innentől nélküled dorgál a fény, somolygó pipacs e fura végtelen,  nyaklottan sóhajt a tüdőm helyén. — Mártogatom szűk illatod, lomha  percek közé fektetlek, ma halkan lohol a távol,  ( a könyvtárszobából ) lettél  Cím [… Tovább]

Novella

Tűzeset

Amire odaért a bejárathoz, az egész ember egyetlen mozgó lángcsóva volt. Elhúzta a reteszt, maradék erejét összeszedve még fel tudta rántani a vasredőnyt. Arra már nem is emlékezett, hogy levetette magát a földre, meghemperedett a járdán, és gurult, mint egy [… Tovább]

Vers

Jelvers

  A jelek meglennének, értelmezni kéne, de korszakaimmal változik a hogyan is kell, közben súgja valami – értelmezni minek, benne vagy, élvezd vagy viseld el, úgyis tied. Így maradok ki a közös feredőzésből, előadást tarthatok a víziszonyról, halljad: a vízből [… Tovább]

Tanulmány

Beszámoló…

– Vallomás a vidéki munkanélküliségr?l –     Világéletemben hatalmas érdekl?déssel figyeltem a környezetemben él? emberek gondolatait, viselkedési formáit, kik, mit s milyen megfontolások alapján tesznek, vagy éppen nem tesznek meg életük adott szakaszaiban. Vidéken élek, egy alig hatszáz lelket [… Tovább]

Vers

Idegen a tél…

(átdolgozás) Ágakra fagyott tükörhöz tapad a szél. Nem érez. Rideg. Csend van és hideg. Zúzmara öleli a kéményeket markában tegnapi a füst háztetőket fojtogat érzéketlen üveg- ezüst… A múlt küszöbére meleg vetül. Félek. Néma madár repül…   Nyomorékká vált az [… Tovább]

Vers

Böhönc, a gyógylovacska

  Böhönc kicsit idomtalan, kedves, szelíd kanca, jól nevelt és engedelmes muraközi fajta.   Sokat búsult, mert manapság nem kell terhet húzni, munka nélkül maradt szegény s kezdett dúlni-fúlni.   Időben jött a segítség, ami eljött érte, Piroska, a gyógytornásznő [… Tovább]

Vers

Kéredzkedő

* Letarolt napraforgó-földek sarában, húsevő férfiak ujjlenyomatával meztelen combomon, felhorzsolt fehér számon bánat ízével jöttem. Bordáim közt friss, mélyülő seb, sosem gyógyul, de csillapíthatja szomorúságod. Végy erős karodba, kéredzkedem, mint gyermek vihar idején: sírni nem mer, csak halkan nyöszörög, így [… Tovább]

Vers

Ma még indulhatok

átvirrasztott éjszaka fáradtságávala hajnali ködben állomások csöndje,síneken barangoló vonatok fényeölel magához álmos világával néhány hajléktalan ténfereg mellettem,meleget keres, némi aprópénzt koldul,szánalmas látvány és kezem megmozdul,ki tudja, holnap társat látnak majd bennem ma még indulhatok, de merre tartsak,hogy a pokoli magányból kitörjek,hosszú utam [… Tovább]

Fordítás

Christian Morgenstern Mindenkinek

Mindenkinek Mennyi szépség létezik a földönszétszórva láthatatlan;magamnak tudnék egyre többet, önz?n.Mennyi szépség, napi lármától riadtan,elaggott, s ifjúi  szívbe rejtezett!Legyen akár csak egy illat a virágból,kedvesebb lesz a föld, a rét, a távol,miként egy mosoly gy?z sok fájdalom felett.         [… Tovább]