Tiszai P Imre : Ma még indulhatok

átvirrasztott éjszaka fáradtságával
a hajnali ködben állomások csöndje,
síneken barangoló vonatok fénye
ölel magához álmos világával
 
néhány hajléktalan ténfereg mellettem,
meleget keres, némi aprópénzt koldul,
szánalmas látvány és kezem megmozdul,
ki tudja, holnap társat látnak majd bennem
 
ma még indulhatok, de merre tartsak,
hogy a pokoli magányból kitörjek,
hosszú utam végén hozzád elérjek
 
felsejlik hangod a messze távolból
de vonat érkezik, az utasok zaja
szavad, üzeneted már szétfoszlatja

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén