Vers

Kései Minnesang

  Felnőttem, értem én, illő és komoly vagyok. De hadd rajzoljak most hülye virágocskákat a lap szélére, míg nem figyelek. Közben dúdolok – banális kis idiótaságok, hogy örökké, soha meg csupa ilyesmi…   Itt vagy, emlékszem rád és hordalak, Ma [… Tovább]

Vers

da a sünök ürügyén

Milyen lehet a Paradicsom férge? Az is tökéletes? És az istenarcú sár milyen lehet, ha vízbe néz, magát látja tán, az Istent? Talán mindenb?l egy volt, párja szerint, nem több – hát mi lett volna szebb? Sosem álmodtam Édennel, sem [… Tovább]

Vers

Abrakoló

Fülöp Zsófia illusztrációja Kicsi a nagy lovak gyomra, ezért sokszor esznek, a ló elé négyszer, ötször kis adagot tesznek.   Sűrű, fényes lesz a szőrük, hogyha jó az abrak, s ha a zab és árpa mellé desszertet is kapnak.

Vers

Színpompánk

színeket aggatokszerelmünk fájáraegymás után sorbakéket – oly szépetmint szemed sugaraelb?völ varázsolnappal s éjszakafehéret – mely tisztafrissen hullt hó színemert szerelmünk tisztaságajut róla eszembepirosat – mint véremmely t?led forr egyreleteszem életemsimító kezedbe

Élménybeszámoló

“Aki feltalálta a rövid élet titkát”

Frankfurt 2012. január 21. ─ szabálytalan beszámoló a Darvas Szilárd emlékestről. *   ─ szabálytalan beszámoló a Darvas Szilárd emlékestről.   Én ugyan ritkán szoktam Steinbachból Frankfurtba villamosozni egy rendezvény, vagy koncert kedvéért. Bálozni meg lehet idehaza is.  Mégis nagyon [… Tovább]

Vers

Ingám ha végleg

Nagy László témájára   Ingám ha végleg lekonyul ki lesz helyettem beton úr? Álmában ki emel sátrat? Ki szakít nadrágszárat? Jótékonyságból a rozsda- lyukakat ki feni ki sorba? Ha félhatba megyek teveled ki fürkész sóvár szemeket? S kinek lesz ugyanolyan [… Tovább]

Egyéb

Lakás, személyzettel

      Mackó és Anikó, a legjobb megoldást választották. Mikor utcára kerültek, eszük ágában sem volt parkokban dideregni, hogy aztán telente, de legalábbis egy napra köztéri jégszobor kompozícióvá váljanak. Ezért a szigorúan titkos, még mindig lezárt, senki által nem [… Tovább]

Karcolat

Társ az úton

*     Nem gondoltam volna, hogy valaha számba veszem ezt az életképet, vagy meglátom a történetet benne. Azzal kezdem, hogy méla ücsörgésem a négyes metrón a vasárnapi programjaim kellemesebbik részét képezi. A Notre Dame délelőtti miséjére igyekeztemben még nincsen [… Tovább]

Vers

2011 – év végi leltár

az út mentén ezerarcú illúziók szétszórva besz?kül? sötéted? mozgásterek hétszázharminchét olvasatlan email egy darab meglep?en h?séges exmaci bel?lem készlethiány van már észre sem veszem magam folyékonyan káromkodom felkelek nem ébredek fel alapos ellen?rzés után egy darab középs? ujj vagyok mérhet? mennyiség? harag híján sajnos bekaphatatlan az elidegenedési mutató szerint százszázalékos teljesítménnyel zárok hitelesített jelentések [… Tovább]

vegyes

a szégyenről

    nem tudok beszélni csak sírni róla néha már azt sem átalakítani kivágni szétfényképezni hogy elfogyjon valahol van egy kulcs ahhoz a félelmetes ajtóhoz ami mögül belém áramlik az anyám mellét szüntelen rágni akaró boldogtalanságom az éjszaka mikor bezártatok a fürdőszobába éhesen semmibe ordító kétségbeesésem épp olyan mint ahogy ülök ott kétezerhárom január egyik [… Tovább]

Vers

csak papírforma

*    miért a papír az mi mégis megmarad(?)  grafitos görbe árkokat kapargatok  örökké barnuló zsírfoltos gondolat   miért a papír mivel szemem nyugtatom(?) sós ízű összegyűrt eldobott szemétség repedt tükreimet tisztára nyithatom   szükséglet törvénye az emberi dolog (!) [… Tovább]

Vers

hunyorgó csillagok vagyunk

csak akkor feküdhetsz az új ágyra mellém ha most gyöngéd leszel nem akarok a haldokló galambra gondolni az otp bankautomata előtt ma nincs becenevem se nemi szerveim nem érdekel fajfenntartás öröklét ösztönök összeránduló lábacskákat látok magam előtt érinthetetlen haláltusát nem számít lehajoltam-e közel vagy sem elcsukló nyaka az odatekintő szemek belőlem [… Tovább]

Vers

Januárban

A tél hidegén túl…   Mondataim szélbe szórt szavak, itt-ott vessző, kérdőjel, sorakoznak miértek.   Utcán siető emberek, semmibe vesző tekintet. Üres pénztárcában kutatnak, magam is fizetek, nem keveset.   Messze nézek, utat keresek. Add a kezed! Szembe fúj a [… Tovább]

Vers

A kalapos

A szék még ?rzi meleged, támláján télikabát, ma otthagyom az asztalon vacsoránk maradékát, tükörnél porosodó levél halom, a sarokban kalitka, papagájom gubbaszt benne elhagyatva. Nem bírom, a négy fal szorít, a leveg?t sajtolja tüd?mb?l, szaladok az utcára szabadon, a ház [… Tovább]

Vers

Szűztalaj torna

  Az ásóm kapom elő de a nagyharang ólomnehezen libeg űrhajóként viaszlámpa ujjú zongorista csikkig ég óriás szarkofágok a felhők valahol könnyeket szárítanak napra téved szikkadt sivatag nyelvű földgolyó repedezik a horpadt indulatokat bújtató emberi test és robottá szelídülnek a [… Tovább]

Vers

Variációk egy Naplementére

Elt?nünk hirtelen, Mint papírhajók a nagy vizeken.   A szavak jelek, a jelek szavak, nem vagy más, tova t?n? alak.   Szeretnék békésen elmenni és visszajönni, mint a Nap.   Minden nap más, de ugyanaz maradok veled.