Marthi Anna : Szűztalaj torna

 

Az

ásóm kapom elő

de a nagyharang ólomnehezen libeg űrhajóként

viaszlámpa ujjú zongorista csikkig ég

óriás szarkofágok a felhők

valahol könnyeket szárítanak

napra téved

szikkadt sivatag nyelvű földgolyó

repedezik a horpadt

indulatokat bújtató emberi test

és robottá szelídülnek

a megnyerő tenyeres talpas

oszlopnehéz

tekintetű

álomlátnokok

hibernálom emlékeim havát

és fekete teába fojt

az örökké

nem

kódolható

véletlennek minősülő

koponyafalú

ingeradóm

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak