Vers

JégkArc

  Az emlékeket kinőttem, tenyeredben hallgatásom ring, álmaim szemedben lobognak, jégvirágot karcol ablakunkra a fény. Fákat rajzolok köré, fészket fagyott ágaira … – mint üres bölcső, leng a zajos szélben – A madarak már délre költöztek – súgod – ne [… Tovább]

Vers

Tompa, téli ködben

Velük szököm, megszököm az ?zekkel, szökkenéseim tükröket törnek. Elfogysz bel?lem, minden lehelettel téged vallak tompa, téli ködnek. Éneket fagyok fújnak, furulyáznak, reszket ringó regimentje a fáknak, minden lépés távolabb visz t?led.   Millió puskadörrenés a szívem, úgy hajt, mint hajtók [… Tovább]

Vers

Panta Rhei

    Hallgatni tanulok, elkerülnek a hangok, tollam serceg a fehérített papíron, galacsinok serege sorakozik, szőnyegmintát takarva szemed elől. Mint cseppkőzivatar, kopognak a sorok. Megoldás mindenre a billentyűkoppanás, kiönteni a lelkem lábaid elé… Πάντα ῥεῖ tiszta vízként átölelni térded, szád [… Tovább]

Vers

Télikabátban

Olyan érzés, mint amikor egyedül sétál az ember. Nincs olyankor tél, utca, se házak, se kényszerek, csak valami nagy robinzonság, üveg és betonfolyosók józanító robinzonsága. Csak télikabát van, csak én vagyok, télikabátban. Ilyenkor sajdul, sejlik fel bennem néha, hogy szívfájdítón [… Tovább]

Egyéb

Pályaszélről

      “Utcára nyílik a kocsmaajtó…”, hallotta álmában is, a tőle tíz méterre döngő lagzi éjjeli slágerét. Az alkoholszint, abban a magasságban már nem segített új nótához senkit, de óbégatni kell. Elszámolta magát, nem önként tért nyugovóra, első és [… Tovább]

Vers

Párbeszéd egyedül

    -Jöjj, gyógyíts álom. /-Ó boldogtalan. -Róla mesélj most. /-Az éj parttalan. -Hozd vissza hozzám./-Már jön, szólj, hallja.- -Csak őt akarom. /-Ő is akarja.   ***   -Itt vagy mellettem. /-Egykor itt voltam. -Fogd meg a kezem. /-Hányszor megfogtam. [… Tovább]

Vers

Néma szólam

Fátyolkéz simított arcomon…     Megérintett egy angyal, de ellöktem karcsú kezét, mert ?rültté vált a hajnal – és dörömbölését?l nem hallottam a lágy zenét, a finom csipkedalt; bajomnak kinevezett diadalt ismételtem vakon, nem láttam, nem láttam át a falon. [… Tovább]

Vers

Kéz kezet mos

Fotó: Fotóház – Domgor         Minden, mi végtelenné válik, felkutathatatlan, részeiben megtalálható talán a nagyban, de ízét veszíti, akár sóbányákban kristálycukor-szemcse, végül minden belealakul az elvárt többletekbe. Ha cseppnek képzelem magam – egy csapból folydogáló árva cseppnek, [… Tovább]

Vers

TEODICEA

Leibniz nyomán Valamit látok a semmin innen, valami elindul a felszín peremére lépve. Valami felnyitja szemem, s formát önt a létez?k összesége.   Ragaszkodom a tévedéshez, ujjaim közül kicsúszik a harmónia. Gyilkol a képzelet. Lopott almába törik fogam, értelmem hiába [… Tovább]

Egyéb

semmi

Szerelmes lettem régen a semmibe.  Illúziónak hívtam, varrtam álomruhát, és abba öltöztettem. Egyszercsak felnevetett, mi addig semmiként bújt. Felőlem. S anyaggá szelídül azóta újra s újra, ég hold-csillag nászban, elmém tejútját beragyogja.