Kőmüves Klára : Kéz kezet mos

Nyomtatás

Minden, mi végtelenné válik, felkutathatatlan,

részeiben megtalálható talán a nagyban, de ízét

veszíti, akár sóbányákban kristálycukor-szemcse,

végül minden belealakul az elvárt többletekbe.

Ha cseppnek képzelem magam – egy csapból

folydogáló árva cseppnek, ami gyorsan elszalad

s a házelőtti kispatakba tér, már az Ipoly barátja

inkább, mint sajátom – a folyó sosem volt enyém.

Néha úgy érzem, egy pillanaton múlik megúszni

a bármit, elpárolgok, nyakába ránt az utcát látott

felhő, a hegytetőn teremtőset játszhatok, míg el

nem fúj a szél, vagy egyszerűen nem hallgatok

arra, amiről mesél. Lecsapódom inkább, a hegy

csiklandós gerincén várjatok, ha megnyitják a

gátat, hazaszaladok. Átszűrnek, akár idegent a

bámuló szemek, de nem bánom, ha szerencsém

lesz, még egyszer önmagammal moshatok kezet.