Nap: 2012.01.17.

Kéthetes koromban üvöltöttem, most csak hallgatok. Bizonyságom olyan, mint a röntgen: láttat-láthatok.   Örömöm keserves, májusomnak csontos a csokra. Szép szaladások vágya szorongat, ül mellkasomra.   Minden töprengés medd?, vértelen akarja jussát. Csak télikabát van, és el?lem elfutó utcák.   [… Tovább]

Zenéjét szerezte, gitározza és énekli: “Ima”       Lesz-e aki rám vár,lócámra  leül, hogy halálárnyakkalne legyek egyedül, lesz-e aki fogjahaldokló kezem,  fehér ujjaivallezárja szemem, lesz-e aki tartjaa menyasszonyuszályt,ha a halál küldi a koszorúsleányt?

                                                           a hazányi rezervátumot. helyben                                                          megépítenék (lenne rá uniós                                                          forrás apadó kasszából is bőven)                                                          rodostót, az intranzigens véneknek                                                          turint, érzékeny lelkületűeknek                                                          all inclusive döblint, és igény szerint                                                          kufsteinben is [… Tovább]

* camera obscura lelkünkben rögzít minden pillanatot és celluloid szalagok nélkül menti a megélt tegnapot   bennem, benned végtelen szalagon pereg a két szereplős film

A kinyilatkoztatás kevés ha fagy csipkéz rajtunk s hamisan csikordul szájból a szó felfal sejtenként s megvakít mint a hályog fertőzött gondolatfoszlány panelelem-semmit nem old meg -mik voltunk kik vagyunk mivé leszünk A sors használhat revolvert érvként hogy értsük az [… Tovább]

      Volt, mikor a szabadságot hittük odaát, mert minden szép volt, ami messzi, szögesdrótok fölé röpített csábítás, és nem gondoltuk, hogy megcsömörlünk a kóla-íztől, mi gyomrunk és gerincünk kikezdi.   Ma izzadja a gőgös test a pénzszagot, legyilkolt [… Tovább]

          Kísértés a tengerparton   (Aszmann Ferenc 1950 körül készült fotográfiája alá)       ahol az ég alá görbül a tenger- messziség, onnan lovagol felém a szél, zúgó hullámokon űzve-sűrítve minden álmot a parti fövenybe, [… Tovább]

  Magam akarata nélkül jöttem e világra, akartak engem? Kérdeztem hiába.   Magam nélkül sírt fel öntudatlan testem, mikor e világra anyámból kiestem.   Nem kérdezték t?lem: „István, te akarod”? hogy el?bb él? légy, aztán meg halott.   Nem kérdezték [… Tovább]

Édesapám emlékének *     Mai napig nem tudom, talán ezt is meg kellett volna beszélni, mint minden mást, mi történt ötvenkilenc esztendőd során, mit hittél, mikor megtudtad, hogy tüdőd emészti a rák, s egy évtizeddel később, midőn kiújult a [… Tovább]