Marthi Anna : Szavad ég alatt

 

bimbó

lelkűm lábas fenekén

egy kis csendmaradék

kiviszlek magammal a kertbe

szétszórom zöldségmagvaid

földbe simogatlak aztán nem felejtem

napra nap odabújok ébresztgetni is

kedvesen beszélek rólad új világ épül

a homokozón repedt ablakkeret

zöldje mattul s pirkadatban

kimosott apró-cseprő akarat

részletekké csitult idő

elő’re halad

Legutóbbi módosítás: 2012.01.17. @ 18:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak