Vers

Sodródás

Jelenünk letört sarokpárkány…        Visz az ár, emlékezésem árja hagyom – tépkedjen a hatalom szana-szerte, kártyám sors keverte ilyenné, nem szóltak, hogy bezár a szalon –   Lapjaim szél röpíti, nincs már talon csak a múltam; minap magamban [… Tovább]

Vers

szerettél

* a fekete szín megdöbbent, furcsán érzed magad, de így kell, felveszed, pár percig kibírod, majd ledobod, egy tévedésed mélyre temeted, a búcsúszó mindig halkan hangzó néha csak felsejlik önmagadban eldobtad napodat, az utolsó csak egy félütem mi még megdobban [… Tovább]

Vers

Egy este margójára

Ha egyszer gyönyör? leszek, anyámra fogok hasonlítani. Befordul a sarkon, a biciklit maga mellett tolja.Szürke arcán eltorzul az este. Elhagyatott szemeibenkifosztott tekintet, keze sörösüveg. Megáll. Nem vársenkire. Elészaladok. Apák elé bizony így szokás.Szemében alig maradt valami, ami én vagyok. Kedvelnemkellene, [… Tovább]

Vers

Fehérlófia

Sebe Ábel illusztrációja  Fehér kanca szült egy legényt, – ki látott még ily jövevényt -ki tövestől tört ki fákat,  edzésképpen mindjárt százat,   óvta a griffmadár fészkét, legyőzte sok ellenségét, lebirkózott három sárkányt, s végül nyert egy szép királylányt.

Vers

Csudavilág

  Süt a nap az éjszakában, Boldog vagyok e más világban… Talpam alatt kúszik egy felh?, Fölöttem fa egy perc alatt feln?… Szalad az úton egy fecskepár, S nyakamba ömlik a napsugár. Kézen állva séta a parkban Pihenésképpen fekszik a [… Tovább]