Jelenünk letört sarokpárkány… Visz az ár, emlékezésem árja hagyom – tépkedjen a hatalom szana-szerte, kártyám sors keverte ilyenné, nem szóltak, hogy bezár a szalon – Lapjaim szél röpíti, nincs már talon csak a múltam; minap magamban [… Tovább]
* a fekete szín megdöbbent, furcsán érzed magad, de így kell, felveszed, pár percig kibírod, majd ledobod, egy tévedésed mélyre temeted, a búcsúszó mindig halkan hangzó néha csak felsejlik önmagadban eldobtad napodat, az utolsó csak egy félütem mi még megdobban [… Tovább]
Ha egyszer gyönyör? leszek, anyámra fogok hasonlítani. Befordul a sarkon, a biciklit maga mellett tolja.Szürke arcán eltorzul az este. Elhagyatott szemeibenkifosztott tekintet, keze sörösüveg. Megáll. Nem vársenkire. Elészaladok. Apák elé bizony így szokás.Szemében alig maradt valami, ami én vagyok. Kedvelnemkellene, [… Tovább]
Sebe Ábel illusztrációja Fehér kanca szült egy legényt, – ki látott még ily jövevényt -ki tövestől tört ki fákat, edzésképpen mindjárt százat, óvta a griffmadár fészkét, legyőzte sok ellenségét, lebirkózott három sárkányt, s végül nyert egy szép királylányt.
Süt a nap az éjszakában, Boldog vagyok e más világban… Talpam alatt kúszik egy felh?, Fölöttem fa egy perc alatt feln?… Szalad az úton egy fecskepár, S nyakamba ömlik a napsugár. Kézen állva séta a parkban Pihenésképpen fekszik a [… Tovább]
