Rosmann László : Sodródás

Jelenünk letört sarokpárkány…

 

  

 

Visz az ár,

emlékezésem árja

hagyom –

tépkedjen a hatalom

szana-szerte,

kártyám sors keverte

ilyenné,

nem szóltak,

hogy bezár a szalon –

 

Lapjaim szél röpíti,

nincs már talon

csak a múltam;

minap magamban

mélázva beletúrtam,

vagyon ez nekem –

néha csiholja

elmém a jót,

mi ma már csak

kopott folt

a jólét nagykabátján –

 

Jelenünk

letört sarokpárkány,

oldalában

koldus fog vonót,

szétziláltan

gyantát kéreget –

nyekerg? dallam

cincog, egy hang kiált

hová…

hová mész világ?

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.