a Nap arca el?tt álarc a tél “A hallgatózó kert alól a fa az ?rbe szimatol,” Pilinszky János: ?szi vázlat hajnalok felh?pongyolások a Nap arca el?tt álarc a tél valahol a tavasz ásít valahol tavaszt remél álmaim üledéke alatt egy [… Tovább]
Olyan vagyok, mint a gyerek: úgy sírok és úgy nevetek, úgy vágyom a biztonságra, úgy tekintek a csodákra. Néha középpontban állok, vagy elbújok s nem találok, ha éppen magányra vágyom… Ábrándozok, csöndben játszom. Szeretnék tudni, érteni, ami fontos, [… Tovább]
A teherautóra épphogy fölfért az összes holmi és bútordarab. Végül Tatussal megölelgettük kicsi Peti unokánkat, kinek kedvenc kutyusa számonkérőn vonított a kapunál, amíg az út végén el nem kanyarodtak. A tartási lehetőségek tisztázásáig a szőrmóknak egyelőre maradnia kellett. Elmondásuk [… Tovább]
Kés? bánat megtenni, mit nem tettem meg eddig, hiába fáj most az emlékezés. Az el nem ölelt ölelések ma vágyálmok csupán. Meggondolatlan vádakat kés? bánni, Anya kisírt szeme nem lesz vidámabb. Nem lehet visszaszívni a mérgezett nyílként kil?tt szavakat. A [… Tovább]
