Furcsa az idő ahogy múlik párnámban kéretlen gyűlik minden este mikor ölelem kifakadnak a múlt gyötrő képei hibák gonosz kis kukacok vájnak belém gödröket mint a kedves poratkák viszket a volt a lázadó makacsság olyan jó volt az a lelógó [… Tovább]
Késő bánat megtenni mit nem tettem értékelni limlomnak hitt emlékeim visszasírni az ölelést vágyálom maradt anya kisírt szeme sem lesz vidámabb a megbánás nem szívja légüres térbe az ellenséggé vált szavakat a düh hiába lett semmivé mára apa sosem látta [… Tovább]
Vakolathullató házfalak tapintható az idő stukkóval díszített épületek piszkos festéke pereg ez az igazi belváros elfeledett mellékutcában girbe-gurba macskakő réseiben a kakaslábfű szabadon nő eresz alatt gubbasztó foszlott tollú galambsereg korláton könyöklő öregasszony sanyarú sorsán kesereg valahol zongora szól dallama [… Tovább]
Csendes a rét, üde szirmokat izzad a föld epekedve, hű kicsi lelkemen évtized álma ragyogva elég ma, reggel a fény fura vágyairól locsog elkeseredve, csillog a fátyolos ég, vele libben a tej-puha hajnal.
Testvér hová szaladsz gúzsba kösd magad az igaz szó elől csuszamlik torkodon a nyálka hányni lenne jó az LSD herceg csókja ringató rongyos ruhád alatt csicsergő szíved ma miről ír a halál nem divat hazug örömök öröme a téma írj [… Tovább]
Kőanyám sziklalánya vagyokhatalmas árnyéka borul föléma nap vakító tűzébe nézekíriszem sűrű vértől iszamosszürke foltot táncol a világde fantáziahon azúr földjéreanyám kő törmelékét szórjabársonytalpam alá sárral tapasztja a hiánytrepedéseiben könnytükör.
A fenyőkön túl ott a másvilág, el kell érnem. Lerúgni a mérföldes vétket, a gonosz szavak ártalmát, bűvész trükkel tüntetni el szeretteim fájdalmát, kisdedem pufók testében múlatni magam, a kötődés hártyája, kő, ha hagyom, vagy akarom. Csillagban akarom látni magam, [… Tovább]
Nézem a filmet, darabos emlékeim, színes diák záporoznak a hold alatt, jégeső veri a nem létező arcokat, tenyerem gödrében az évek múlnak. Sebes suhanás, a sose-lesz jövő felé, a széltől görbe háttal rohanok, s míg kusza gyökér [… Tovább]
Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem. A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze, mikor úgy ér hozzá éjjel. Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell. Kis karja tehetetlen kaszál a sűrű rettegésben, anya sem [… Tovább]
Amerre járok remeg a föld, mély szakadék ásítja léptem nyomát. Arany-tollú sólyom szárnyal fönt, szeme az enyém, vele látok csodát. Levegő-járó csizmám szakadt, a vándorló szél árny-hajamban lakik, kalászok sóhajtása maradt, az északi fényt altatom hajnalig. [… Tovább]
