Maretics Erika : A pince

 

Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem.

A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze,

mikor úgy ér hozzá éjjel.

Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell.

Kis karja tehetetlen kaszál a sűrű rettegésben,

anya sem segít, hasztalan sír, szavak nincsenek.

 

Gyűrött rongydarab az egyetlen vigasz.

Reggelre minden jó lesz,

anya jön, mosolytalan, az ő szeme csak szomorú.

Tétován simít, hangjában részvét, ahogy szól.

Minden rendben kisfiam.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.