Maretics Erika : Belváros

Vakolathullató házfalak
tapintható az idő

stukkóval díszített épületek
piszkos festéke pereg
ez az igazi belváros
elfeledett mellékutcában
girbe-gurba macskakő
réseiben a kakaslábfű szabadon nő

eresz alatt gubbasztó
foszlott tollú galambsereg
korláton könyöklő öregasszony
sanyarú sorsán kesereg

valahol zongora szól
dallama keveredik a lecsó illatával
majd tovább lebeg
a roskadó kémények fölött

körfolyosó csenevész ecetfát ölel
lombja a magasba tör
ágain hangos verébcsapat ül
egymást taposva a napfénynek örül

a hőség a házak közt reked
minden ablak nyitva
az ebéd már fő
asszonyok dúdolnak a lábas fölé hajolva

a Bajza és a Szondi utca közt
hajdan ápolt szoborkert
tanítványok képzelt alakjai
hevernek szerteszét
félig kifaragott
örökre kőbe fagyott mozdulatok
negyven éve a befejezést várják

A Ferenciek terén a templom előtt
egy utcai árus hasztalan árulja portékáját
lenyeli maradék sörét
aztán egybeolvad az arctalan tömeggel.

Legutóbbi módosítás: 2020.10.04. @ 19:06 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.