Ficzu Ferenc : És megint rám szakad az ég

2023.07.04. Ficzu Ferenc Monológ 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Forró csendben pihennek a nappalok.

Szemeimen varrat, béklyó — vak vagyok.

Mocskom alatt szakadnak az asztalok…

Még szaladnak a pislákoló fények,

nap ragyog — szobám erdő — fák és képek —

Megszokás a lényeg

 

Álmok jönnek szememre ha kinyitom,

törékeny kis szerelme a liliom,

a nárcisz, a rózsaszín, a szívizom.

Gyűlik a rozsda, szív a nagy fájdalom.

Tüdő reped, poshad — halál? rágalom!

Virágzik bánatom.

 

Felkelek, nem vagyok — látsz engem senki?

Vagyok, ragyogok — ég akarok lenni.

Ég a karom — kezemben darab fenti.

Nézd, szememben ég a fent alatti kék!

Recsegek, recseg a szék — retteg a vég!

És rám szakad az ég…

 

2022. július 22

Legutóbbi módosítás: 2023.07.04. @ 20:49 :: Serfőző Attila
Szerző Ficzu Ferenc 2 Írás
Egy 18 éves, tapasztalatlan, ugyanakkor szívből-lélekből író költőpalánta vagyok, s nem mellesleg a legtöbb: ember, aki él! Az írást, pontosabban a versek írását 8-10 éves koromban kezdtem. Egy apám által rámruházott kis mobiltelefon zenetárában találtam rá az AkkezdetPhiai nevezetű — mondjuk, hogy — kortárs költő-duóra, akik nagyon megpengettek bennem valamit. Emellett szinte egyidőben azóta megboldogult nagymamám szavalni tanított, bemutatta nekem József Attilát, Petőfi Sándort, Ady Endrét. Így végülis már kisiskolás koromban a költészet sűrű, tömérdek erdőiben barangoltam. Fantáziámat és szókincsemet valahogy mindig dicsérték, annak ellenére, hogy könyveket 13-14 éves koromig nem igazán olvastam. Annál inkább írtam, eleinte játékos, egyszerű kis verseket állatokról, meseszerű szituációkról vagy éppen valami olyasmit amiről azt hittem, hogy nagyon menő. Komolyabban 15-16 éves koromban kezdtem írni, amikor életemet több nagy csapás érte szinte egyidejűleg. Így őszintén szólva azt kell mondjam, hogy jelenlegi költészetem pokoli súllyal, fájdalommal, ordítva-zokogva jött a világra. Azóta viszont eltelt közel három év, írtam több, mint 200 verset és saját kis poetikám rengeteget változott. Mostanra azt merem mondani, hogy valamennyire megtaláltam saját magamat, saját költészetemet. Drága irodalomtanárnőm sokszor Ady Endréhez, máskor József Attilához hasonlít, ennek ellenére én senkire sem szeretnék hajazni, mint poéta. Ha van olyan költő, aki több értelemben is nagy hatás gyakorolt és gyakorol reám az Pilinszky János. Ahányszor csak verseit vagy cikkeit, akár meséit olvasom úgy érzem, hogy hazatérek. Nem tudnám megmomdani, hogy mégis miről szólnak a verseim és úgy érzem — önszántamból — nem is kell, hogy magyarázzam őket. Szerény véleményem szerint a verseket olvasni, látni, érezni kell, nem magyarázni. A témákkal is bajban vagyok, ugyanis azok valahol mindig ugyanazok, mégis szinte minden alkalommal teljesen másak. Legutóbb azt kaptam meg, (szintén drága tanárnőmtől) hogy minden versemben érezni lehet a melyről jövő, ősi fájdalmat és istenkeresést. Az oldalra legfőképpen azért szeretnék regisztrálni, hogy egy komolyabb, profibb és érzékibb irodalmi közeg részese lehessek. Mellesleg pedig azért, hogy igazi, őszinte és mezítelen kritikákat olvashassak szerzeményeimről.

Hasonló írások

Vers

Melankólia

2023.10.11. Serfőző Attila Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás  Összefogott az ébrenlét és az álom, rám feszültek eltántoríthatatlanul, a Nap mögül kellene kiabálnom, de hangom a mély semmibe hull. Magához ölelt a lélegző világ, csörgedező szavak mélye fekete, a vad rengetegből néhány fát kivág, a tömör idő lélekszerkezete. [… Tovább]

Vers

Ősi téboly

2023.07.27. Ficzu Ferenc Vers Ősi téboly bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás  Mindenfelől a téboly; a tompa, ősi hangok, majd középről a dobok— mint dermedt, ráncos arcok, és egyszerre egy ritmus, egy súlyos, lázas ütem, majd hirtelen egy dallam szaggatja szét a fülem. A semmiből a hangok, a fáradt, szürke szemek, [… Tovább]

Levél

ikerlelkűség

2022.05.17. Marthi Anna Levél ikerlelkűség bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatáskét csakrásan extázis helyett szétmállott rágóval fanyar íz múltán ölelés csak van zord hideg jeges hajam hajad haja hajuk a többit már űr el is feledtem lehet de szép rózsaszínűt adunk vagy ein stein

Élménybeszámoló

Látta már valaha a tengert?

2022.02.06. Révész Márton Élménybeszámoló Látta már valaha a tengert? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

NyomtatásHave you ever seen the sea? – kérdezi tört angolsággal a fülkében velem együtt utazó idősebb hölgy, miközben a távolban váratlanul feltűnő halványkék csíkra mutat. Hogy láttam-e már a tengert? A vonatkerekek monoton csattogását hallgatva visszasüppedek a múltba. Az a [… Tovább]

Vers

elsuhanó éjszakáid veted

2022.01.17. Popovics Péter Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás  még álmodik a csend – időtlen magzat, pár eltévedt harmatcsepp – mielőtt pillantásod, mint távoli csillagzat fénye rám terült – simulva beleszőtt végtelenséget, vadul örvénylő elmúlások szimpla látomásait, hajnali ébredésekből felfénylő kialvatlan álmaink százait. te elsuhanó éjszakáid veted, párájából [… Tovább]