Vezetéknév
Verő
Keresztnév
László
Vezetéknév
Verő
Keresztnév
László
Vezetéknév
Verő
Keresztnév
László
Vezetéknév
Verő
Keresztnév
László
Biográfia
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére. *** Született 1954. április 12. Budapest Elhunyt 2007. május 24. (53 évesen) Budapest
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...
Lektorok csoportja
Túlvilágon továbbélő szerzőink...
7 hónap ezelőtt 1 komment

Hivatalosan is három órája vergődöm az ágyban, mint egy partra vetett hal, aki a halálát várja. Minden porcikám fáj, a fejem úgy hasogat, mintha késsel döfködnék, a könnyeim pedig megállíthatatlanul záporoznak. Az agyamban kavargó gondolataim úgy keringenek körbe, mint a zavaros víz, amit a nagyobb széllökések erős hullámokká alakítanak. A csend fülsüketítő, a sötétség pedig vakító.
Egyedül érzem magam, pedig a másik szobában ott alszik anya és Shadow is, én mégis tehetetlenül ülök az ágyamon és az egyetlen olyan tevékenységbe menekülök, ami a legnagyobb mentsváram. Az írásba. Holnap, vagyis nem holnap, már ma korán kellene kelnem, hisz hosszú napom lesz, de én alvás helyett sírok és a könnyektől homályosan látva gépelem a sorokat, azt várva, hogy ettől majd jobb lesz. Komolyan elhiszem, hogy az írás segíthet rajtam, pedig aligha lesz könnyebb tőle a lelkem. Írhatok ezernyi könyvet, olyan vágyálmokkal amik tudom, sosem fognak teljesülni, és el is olvashatok sok tucatnyit más íróktól, attól még ugyanott leszek. Sőt, lehet mélyebben. Az elmém csúf játékot űz velem, ahogy a szemem elé vetít különböző képeket, és a sírás ismét fojtogatni kezd. Épphogy abbahagyom a könnyeim hullatását, az újabb hullám már tör is fel, hogy elmosson mindent, ami az útjába kerül és elérje a végső célját, az arcomon keresztül, a lepedőmet eláztatva. A mellkasom nehéz, mintha valaki ráült volna, és a levegőt is kissé zihálva veszem. Túl vagyok egy kisebb pánikrohamon, és a hátam közepére sem kívánom a következőt, de ha így folytatom, biztos elér a második is.
Az új évi fogadalmamra gondolok. “2022-ben nem sírok majd annyit.” A tavalyi évemet is ugyanígy kezdtem. 365 napon keresztül, nem volt olyan, hogy ne bőgtem volna el magam valami miatt, most pedig, éppen hogy elkezdődött az év harmadik napja, máris folytatom azt, amit elkezdtem. Minden a fiúkkal kezdődött. Ők beléptek az életembe, mint egy tornádó felbolygatták a lelkivilágom, ezzel még jobban kibillentve az amúgy is elég instabil kiállásomból. Úgy jöttek, mint a szélvész, egyenesen a szívemig hatolva, aztán magukra zárták azt a kicseszett ajtót, és beletörték a zárba a kulcsot. Egy éve az életem meghatározó részei, és hálás vagyok azért, hogy ők vannak, hiába a sok sírás és álmatlan éjszaka. Megtanítottak szeretni és tisztelni, megbecsülni azt ami van, összetartani és kitartani a legszarabb helyzetekben is, elfogadni másokat és magamat egyaránt, valamint hinni.
A torkom megint elszorul, a sós cseppek marják a szemeimet, ezért muszáj a pólómba törölköznöm, zsebkendő hiányában ugyanis nincs más választásom. Az ablakra nézek, elképzelem ahogy halkan felhúzom a redőnyt, kitárom az ablakot és felengedem a szúnyoghálót, aztán a párkányra könyökölve, kimeredek az éjszakai lakótelepre. Lehunyom a szemem, szinte látom magam előtt ahogy oldalra nyúlok a doboz dohányért, kihúzok belőle egy szálat, a kiszáradt ajkaim közé helyezem, aztán az öngyújtót a kezemben szorongatva, lángra lobbantom azt és a cigaretta végéhez teszem, hogy végül mélyet szívjak a nikotinból. Ahogy a sötétség elém tárul, a pupilláim azonnal kitágulnak, hogy az a cseppnyi fény, ami a szoba másik sarkában, a hosszabbítóból világít, átjuthasson a szemeimen. Bal lábam szüntelenül rugózik a földön. Már félig lelógok az ágyról. Tudnék még négy és fél órát aludni, ha valami isteni csoda folytán, azonnal ki tudnék feküdni, de nem megy. A zakatoló gondolataim még mindig túl erősek ahhoz, hogy nyugodni hagyjanak. Oldalra nézek és bár nem látom, tudom, hogy a könyvespolcomon ott hever a Red, White and Royal Blue, és egyből eszembe jut Alex és Henry, akik szintén megsínylettek jó néhány álmatlan éjszakát. Fejben visszalapozok jó néhány oldalt a könyvben, és megállapodok annál, ahol a két srác éjjel véletlenül összefut a konyhában, végül mindketten jégkrémet esznek és meglepődnek azon, hogy a másik is ezt csinálja, ha nem tud aludni. Elhúzom a szám. Biztos én is ezt tenném, ha a napközben vásárolt, leárazott Pókemberes jégkrémet nem ettem volna meg már ebéd után, így azonban maradok a seggemen, tudva, hogy felesleges kimozdulnom a szobából, úgyse lennék előrébb. Törökülésbe helyezkedem, és megejtek egy apró mosolyt, ahogy eszembe jut Henry miközben kidől a szekrényből. Igen, határozottan ez volt a napom fénypontja. A hajamba túrok, kicsit még nedves az esti hajmosás után, és csak reménykedni tudok, hogy reggel, ha felkapcsolom a villanyt, akkor nem lesz tiszta kék az ágynemű a festéktől. Az agyam kezd kimerülni, túl sok minden van bennem egyszerre és a nagyját fogalmam sincs hogyan véshetném le. Megfogalmazhatatlan érzések sokasága jár keringőt, én pedig érzem, hogy előbb utóbb el fognak taposni.
Talán tényleg beszélnem kellene valakivel. Valakivel akinek az a szakmája, hogy meghallgasson embereket és segítsen nekik. Mert egyenlőre hiába mondom el bárkinek, hogy valami van, és ők hiába mondják vissza, hogy minden rendben lesz, bólogatok, de nem hiszem el teljesen. Emésztem magam, pedig nem tesz jót, és ezt tudom jól, de képtelen vagyok tenni ellene. Előző életemben biztos valami végzetes hibát követtem el, és emiatt most ezzel büntet Isten. A túlcsorduló képzetekkel, a szűnni nem akaró, egymást állandóan leváltó gondolatokkal.
Fáj mindenem, a látásom még mindig homályos és tudom, hogy le kell tennem a telefont, mert csak még jobban szenvedni fogok. A suliban rosszul leszek majd a kialvatlanságtól, és ingerült leszek a fáradtságtól. Tudom jól, hogy ez ezzel fog járni, ezért nem akarom, hogy reggel megszólaljon az ébresztőm, jelezve ezzel, hogy kezdjek el készülni aztán induljak el. Inkább elbújnék a világ és a folyton zakatoló agytekervényeim elől egy csendes, nyugodt helyre, ahol semmi gondom nem lenne az életben. Szeretnék akár csak egyetlen ilyen napot, amikor semmire sem feszülök rá, és nem gondolok túl százszor semmit. Egyszerűen csak hátra akarok dőlni valahol, ahol mondjuk jó az idő, a kezembe venni egy könyvet, és lassan elkortyolgatni egy pohár hideg valamit.
Helyette viszont marad a hideg, sötét szoba, anya horkolása és a szomszédok kurvaanyázása.
Magányosan, könyv és finom ital nélkül, iszonyú álmosan.
Szép álmokat…

15 év ezelőtt 36hozzászólás

Talán egy pillanatra –

mint egy filmben –

ma megtorpan az idő.

 

Talán eljő közénk

az annyira áhított

kimondhatatlan.

 

Talán megállnak a feszülő

szavak, s gesztusok,

elülnek ordas gondolatok.

 

Talán marad valami

holnapra is –

talán…

A székesfehérvári estről bővebben
16 év ezelőtt Nincs komment még

Az Est 2007. Június. 6-án 17 órai kezdettel lesz Székesfehérvárott a Köfém lakótelepen található Aranybulla könyvtár olvasó termében. Címe: Jelek az Úton. Fellépnek: Wéber Ferenc, Polgár Lilla, Szabó András. Id?tartalma kb egy óra. Anyagát Wéber kollega állítja, állította össze, ami nem egyezik meg a tizenkettedikei est anyagával. Az esemény ingyenes és mindenkit szeretettel várunk. Reményeink szerint kép és hanganyag is készül róla, mit  a médiatárba a Torony jelenlegi vezet?i minden bizonnyal meg fognak jelentetni.

Aki nem csak meghallgatni jön, hanem beszélgetni is szeretne velünk, kérem, inkább el?bb érkezzen, mert az est végeztével a könyvtár bezár, így akkor már nem lesz rá lehet?ség a helyszínen, és mivel kultúrkörnyék, kocsma található sok, de egy normális hely ahová ülhet az ember, egy darab se. Ezért el?tte minimum két órával én már ott leszek, és a Feriék is gondolom egy órával el?bb meg fognak érkezni.

 

Hogyan jöhetett létre az Est?

 

Egyszer?, felkértek rá bennünket a Könyvhét keretén belül. Lektorunk tudott róla, hiszen az els? megkeresést követ?en azonnal jeleztem neki, de már… Így a gyakorlati lebonyolítást magamra vállaltam egyrészt, mert itt lakom, másrészt, mert ki más tenné meg. Az esten természetesen meg fogunk emlékezni Lektorunkra, mint ahogy az estre kiadott és kiküldött meghívón is megtettük. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy már nem érhette meg a torony els? nem budapesti estjét, de az élet gonosz és kiszámíthatatlan. Abban reménykedem, hogy ez csak az els? est a sorban mi a 7torony országjárását illeti. Némi segítséggel és kapcsolatokkal, remélem, el tudjuk juttatni él?szavas, zenés m?sorunkat az ország minden tájára, hol új toronylakókat tudunk általa szerezni és a régiekkel személyes kapcsolatokat kialakítani.

 

A fehérvári estre igény szerint szállást is tudunk biztosítani 3100 Ft/f?/éjszaka, jelentkezni lehet Történetsíró – Gábor 70/515-8922 mobiltelefonján.

 

Abban a reményben, hogy minél többen el tudtok jönni – Mindenkit szeretettel várunk
 

Hortolányi történetsíró Gábor

16 év ezelőtt 24hozzászólás

A kategória nem véletlen, mivel versnek rossz – kukáztam volna.

Vajh` hova tűntetek

múlt csodaéjeit,

s napjait énvelem álmodó

halk szavú árnyak?

Kísértek még? –

vagy koptok e lassan

az emléknek rozsduló,

vénülő rossz masináján?

Hopp! – míg e botladozó,

rossz sorokat a klavírba

beírom – megjelent

szép mosolyod ím előttem,

de tűnt is azonnal el,

harmincegy évnek,

s megannyi kilónak

a messzi ködében…

16 év ezelőtt 10hozzászólás

Te hetvenkedő!

Ja, csak ötvenkettő?

Nem mondod?

Ugye viccelsz?

 

Zsuzsuidat lengeti szél

hajad varkocsban

szemed csillog

rekedet hangod

Dylant idézi

soraidból muzsika szól

 

Ötvekettő? Ötvenkettő.

Éltessen Isten,

jöhet hát a következő!

16 év ezelőtt 4hozzászólás

Szemfülesebb olvasók már biztosan látták, a többiek sem maradnak le semmiről, a negyedik Est képei itt láthatóak!

(Jómagam nem lehettem ott, a szokásos elfoglaltságaimon felül lefoglalt egy biovírus is. Ha minden jól megy, hamarosan lesz videoanyag is az Estről, – legalábbis könnyelmű ígéretet tettem a nyersanyag megvágására.)

Regisztrálás
16 év ezelőtt Nincs komment még

Egy jó páran bejelentkeztek kamu e.mail címről az utóbbi időben, és nem tudtak regisztrálni. Nekik írom, hogy csak akkor lehet regelni, ha a válasz e.mail-ünkről jelentkeznek be a Toronyba.

A Héttorony Irodalmi Magazin felolvasóestje
16 év ezelőtt Nincs komment még

A következő Estünket április 14-én 19 órakor, szombaton tartjuk az Erzsébet téri Gödörben.

Közreműködik:

Polgár Lilla

Wéber Ferenc

Verő László

és a zseniális

Darvas Ferenc

Tartalom

J.A.: Karóval jöttél
Kovács Beáta: Gyertyáink
Kiss László: A terrorista sajt
Gámentzy Eduárd: Magamnak
Tóth Irén: Cselleng?
Magyar Csaba: A szemét korszaka
Fövényi Sándor: Szentestékre örökül…
Bige Szabolcs: Valter úr, a bárzongorista
Gáspár András: soha … sehol … senki
Felber Brigitta: Napló (részlet)
Werbánszky Rudolf:  Szavak tára: Ópium
Wéber Ferenc: Elkésett vallomás
George Tumpeck: Csínyeim
Kodaj Bálint: Százegyedik ima
Verzár Éva: Belehalni és újjászületni – egy életen át
Filus Ica: Túl az Óperencián
…és még pár meglepi

Mindenkit szeretettel várunk, a belépés ingyenes!

16 év ezelőtt 6hozzászólás

Bocs, de itt olvassátok, a híreket nem nagyon nézitek. Fönn van a legutóbbi Est hanganyaga a médiatárban ( 2007 február)

Viszont a reakciókat szívesen olvasnánk – azt hiszem.

16 év ezelőtt 12hozzászólás

 

 

Két magyar a hálón

Fennen eszvehajol.

Egyiknek jó tolla,

Másiknak veres irónja.

Nem brüsszeli egyik sem,

Mégis csipkeverők,

Naphosszat bírják nyelvvel,

Csak csípkelődenek fennen.

 

De ah! Végre közös a nevező.

Egyiknek kertje, s veteménye,

Másiknak szintúgy

Lenne ez büszkesége.

Diófa, padlizsán, és minden földi jó,

magok és palánták –

Csak úgy ömlik a szó.

 

Plántál az egyik – derül ki a szóból,

– Ejsze hát aggyá mán,

Jusson nekem es a jóból.

– Neked meg lószarból

Juttatott az Ég, hát legyen barter –

Jő a válsz menten.

Mosolyg a ganyésgazda:

– Ingyér ez nem aggya,

Hogyan es adna,

Hisz örmény vót az annya.

 

Hát így esett a kontraktus,

Köptek a markukba,

Virágzik es kertyük,

Lássátok minyájan,

Itten a Toronyba.

Verő László Szerző még nem rendelkezik barátokkal.