Kilépve az éjszakába

(meghallgatom)

bontsátok vissza a kéményeket
téglánként
rendre
hogy sápadt éjeken
remegve
annyi bús kopjafa
ne legyen jel
kuporgó házak felett

 

tátongó kürt?k mélyén ha
pislákol még parázs
köszöntse a rokont
a fakó csillagot
mint apró ministráns
ha tekintetén feszül a kereszt
a fekete sípok
síró lelkek gyanánt
a ravatal el?tt
fogják be az éjszakát

 

 

s ha mind az égre néz már
a könyörgés
és csipkés kend?t öltöttek a  fellegek
ragyásan hulljon alá a részvét

 

 

kéregessetek

 

bontsátok vissza versemet is
mint csikorgó szélkakas
tépjétek sorát
sorsát
minden szavát
hogy simuljanak álszent
a szélhez
kövessék sikolyát

 

fedkövét mindahányt
zárszavát mindahányt
helyezzétek majd
ha eljön az id?
sóhajt feledt mellemre  

 

(meghallgatom)

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Lucskai Vincze 200 írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...