Vers

Bezárt a csend

Bezárt a csend, s Te bölcsen hallgatsz idebent, Uram…     Bezárt a csend, s Te bölcsen hallgatsz idebent, Uram… Behunyt szemmel követlek – keresem Utam, de léptem még bizonytalan…   Egy kósza vágy, mint lágy érintés a testen, még mellém [… Tovább]

Vers

EGY RÉGMÚLT KARÁCSONY

       Mint seben a var omladozó vakolat öleli a falakat. Emlékeim nagy háza, s a végtelen torony beletörpül a valóságba.    A tornác mögött kifordult, összetörött, megcsonkult az otthonra nyíló ajtó, ahol a t?z zenéje, ritmusokban pattant ki [… Tovább]

Novella

ISTEN VELED SZODOMA

Ofira után…* A hegyi kecske nyelvét szopogatta unottan a Holttenger felett egy kiugró sziklapárkányon. Sógora és a felesége már hazament, de ő még maradt. Néha-néha átpislogott szatír szemeivel a jordániai oldalra, ahol ilyentájt szoktak a zsenge gidalányok ruhátlan hancúrozni. Ezt [… Tovább]

Vers

MOSZKVAI KÖRÚT 1-3

Aki Szeged belvárosában ismer?s az tudja, hogy milyen “hírhedt” intézmény épült az említett címen. Aki nem, annak egy kis segítség: egy hajléktalan szálló, ismertebb nevén “téli krízis”. Volt szerencsém az említett intézményben dolgozni egy rövid ideig, ez adta az ötletet [… Tovább]

Vers

FANNI

November végén készült, egy kedves régi ismer?sömmel való találkozás örömére.   November-Lelket porhanyítóVilág hamvaiPárnád felett – Megkövült Álomban gyérÉjszaka. November –Nyugszik csendesen. Ez alattArcodrólTétova ceruzarajzotÁlmodok.

Vers

Állandóság helyett

Változó világban van-e állandóság?   A szó sodródik átoktól imáig, s míg látásmódot végletekig tágít, lelki homályba is bevilágít.   Kötegelt érzés nyalábhalmában csak elfásodott érzelem és vágy van, nem nyitottan, de magába zártan.   Hullámvonzalmak cikáznak az éjben, átkúszva [… Tovább]

Vers

a régen hallott szó…

* A tavasz elköszönt, rég elmúlt a nyár, jégvirág szövi minden ablakom. Dérlepte fákon, nem dalol madár, hogy megpillantsam: nincs rá alkalom.   Néha – vágyódva – lelkem arra jár, keres és kutat csörgő patakot. Reménnyel telve titkon arra vár: [… Tovább]