Arany Ágnes : EGY RÉGMÚLT KARÁCSONY

 

 

 

 Mint seben a var

omladozó vakolat

öleli a falakat.

Emlékeim nagy háza,

s a végtelen torony

beletörpül a valóságba.

 

 A tornác mögött kifordult,

összetörött, megcsonkult

az otthonra nyíló ajtó,

ahol a t?z zenéje,

ritmusokban pattant ki

a cserépkályha rácsain,

megannyi él? zsarátnok.

Faillattal ölelkeztek a lángok,

és szerelmük visszfénye 

a padlón vonaglott félve.

Szánkók csikorgását

nyelték el az ablakok:

kint semmi, csak fehérség

– irdatlan havas térség –

ez a ház volt a világ.

Ezüstös ragyogásban,

szeretett?l fényl? arccal

jött a karácsonyi angyal

ebbe a szobába, az én fámhoz.

 

 Most nyárt lehel a rét,

a fenyves árnyéka

óvatosan a patakba lép.

Régmúltamat keresgélve

f?ben, kövekben, porban

az úton baktatok,

s a magasság kékjébe burkolózva

összebújnak felettem a csillagok.

 

                                               Waianae, Hawaii 2006, december 18.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:02 :: Adminguru