Vers

Őszi séták

  zörren az avarkanyargós erdei útcsendjébe lépek   nyirkos nedves fáknyakadba lódítják az?sz ködpamacsát   ködben ül a hegya fák közt a csend szaladneked sincs szavad

Vers

Hajlék nélkül

Ott ül a padon, régóta már, láttam őt reggel, és most, délután. Öreg, ráncos szeme a semmibe néz, lelke egy cseppje túlvilágba vész.   Testét takarja kopott kabát, gondolatai várják a halált. De nem akar jönni. Évek óta vár. Gyönyört [… Tovább]

Vers

Szabadon

Szelíd hangokkal kúszom térben lebegve s halkan tündér-táncot járok Szelíd hangokkal kúszom térben lebegve, s halkan tündér-táncot járok,   könny? habokban úszom – vagy éppen álmaimmal messze-messze szállok,   szabad lélekkel bárhol e végtelen világban magamra találok   2006.

Vers

Búcsú

žIndulnom kell…” – mondod csendesen, majd sietve búcsúzol, hogy magamra hagyj töredék perceink emlék-képeivel     „Indulnom kell…" – mondod csendesen, majd sietve búcsúzol, hogy magamra hagyj töredék perceink emlék-képeivel.   Fáradt karjaidból lassan kibontakozom (egy kicsit még hagyom, hogy [… Tovább]

Vers

Ma is hazamegyek

* Színehagyott tegnapok szakadt ruhája, Védve a portól mélyen bezárva… Bűvös ösvények kihalt világa, Nem talál senkit, tudja hogy árva. A hiánya ott van, lelkét emészti, Minden kis szöglet a múltat idézi. Szeretett szülők fényképét nézi, Morzsákat keres, szemmel kíséri. [… Tovább]

Egyéb

Már csak kérdéseket teszek föl

  Azon gondolkodom – ádventi utópia? -, hogy megszüntethet? a Földön valaha is az igazságtalanság? Van-e egyáltalán objektív igazság-fogalmunk? Mérhet?-e az elfogultság? Vannak-e karácsonyi büntet? ajándékok?  Van-e idegen gyerek, akit jobban szeretek a magaménál – pusztán erényei és érdemei miatt? [… Tovább]

Vers

Aluljáró ámok

A szürke házak betonja alatt Láva fortyog az aluljáró mélyén, Mocskos betonján sárga folyam halad, S húgyb?zbe gy?lik a falak szegélyén.   Rongyos test fekszik a szakadt kartonon, Lábak és kezek holtként úgy hevernek, Mint szétdobált szemét és mocsokhalmokon Elsüllyedt [… Tovább]