Zatykó Zoltán : Aluljáró ámok

A szürke házak betonja alatt

Láva fortyog az aluljáró mélyén,

Mocskos betonján sárga folyam halad,

S húgyb?zbe gy?lik a falak szegélyén.

 

Rongyos test fekszik a szakadt kartonon,

Lábak és kezek holtként úgy hevernek,

Mint szétdobált szemét és mocsokhalmokon

Elsüllyedt fényei a reményl? szemeknek.

 

Huligán üveget tör az oszlopon szét,

Szétfreccsent sör szaga hömpölyög,

Graffitis keze alkotva mozgat sprét,

Rajzolva véres szájú, torzult ördögöt.

 

Valaki rikkant, visszazengik a csempefalak,

Nem tudni, hogy örül, vagy meghal éppen,

Csak néhány rongybaba riad a kartonok alatt,

Féltve megmaradt emlékeik melegét egészen.

 

Egy részeg jön arról, szemei g?zködösek,

Arcán bamba vigyorral hanyagul cigit kér,

Megrázom fejem, mire arcából fröcsögnek

Mocskos szitkok, átkozva engem nyomoráért.

 

Suta ?zként egy sz?ke lány halad el,

Szemében rémület, mi hajtja e helyr?l,

– Szia! Megmondanád merre…- de nem felel,

Nem kér és nem ad semmit a fagyos delejb?l.

 

Két rend?r magot rág, olykor felröhögnek,

Majd kicsípve néhány harsogó vagányt,

Koszos személyikkel hosszasan elzörögnek.

Nagyot köszön rájuk egy jól fésült cigány.

 

Most egy gyerek rohan felém, nagyot intve,

– Hé, haver! Kenyérre, tejre kell egy kis pénz!

Megrázom fejem, mire ? mérgesen legyintve

Egy új áldozat, egy új balek után szaladni kész.

 

A részeg már a lépcs?knél tántorog,

Röhögve vizel le egy alvó rongybabát,

Egy fiú, karjában züllött lánnyal andalog,

Majd ellöki, és lekurvázva öklözi hasát.

 

Aluljáró ámok, hullaszagú elhalók,

Mélyen megsebzett ez a zaklató est,

De jön a hajnal, becsukódnak az ajtók,

És messzire visz t?led a vonat, Budapest.

Legutóbb szerkesztette - Zatykó Zoltán
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája