Gyermekkorától kezdve örökös kínlódás volt az élete. A falucska, ahol megszületett, nem n?tt különösebben a szívéhez, a nagy ház, amiben laktak, kimondottan taszította, mert úgy érezte, hogy az csak felhívja mindenki figyelmét az ? létezésére. Nem mehetett ki s?r?n az [… Tovább]
Gőggel néz le ránk, apró porszemekre, a halhatatlan test, halandó emberekre. Nem ismer kínt, sem kegyelmet, ilyennek született: csodásnak s hidegnek. Senki nem éri el, hiába nyújtja karját, felleg mögé bújik, hogy ne láthasd arcát. Nem mutat utat, [… Tovább]
Az id?n gondolkodom, mely úgy suhan el, mint a fák az ablak el?tt. Tudom, hogy ott van, de csak sejthetem, nem láthatom. Nagy bajusszal jött a tél. Apámra hasonlított, akit hónapok óta nem láttam. Mindig megbeszéljük telefonon, hogy ekkor [… Tovább]
Hajolj le hozzám, ha görnyedni lehúz a lét, hajolj le hozzám, add gyöngéden valami jelét annak, hogy nincs magányos baj, mert mindig van, aki megtalál, és lehajolni akkor is akarj ha szöges drótfal elébed áll. Hajolj le hozzám, [… Tovább]
Szavak és gondolatok nem mindig esnek egybe. Beszélsz valakivel, és közben a fejedben más gondolatok járnak, mint amit valójában kimondasz. És a partnered hasonlóképpen van. Mi a szavakat halljuk egymástól, de lehet, hogy a gondolatok többet mondanának, ha módunk lenni [… Tovább]
