Kihűlt csillagokat számolsz hangosan. Csendembe tolakszik az éjszaka, és már én is veled számolom az árva fényeket. Téveszthetetlen pillanat lesz, mikor majd elérjük az ezredik csillagot … De az idő egyre lassabban halad. Felhőket bont, [… Tovább]
– Én is szeretlek. Röppentek fel szavaid, tétován, mint a kérészek, hogy aztán meghaljanak a zavaros folyó felett. Vibráltál a hullámokon táncoló fénytől. Megérintenélek, de elhúzod a fejed. Kimondatlan szavaidtól tajtékzik a víz, megtelnek a csatornák. Mindent elönt a [… Tovább]
Amikor már hiába vagy ember mert tartásnak túl nehéz a teher, amikor mélyen vág a tett s nyíltságod lesz sebed, s kinevet, rád harap az élet és elfogy a kötszer, de a jó, még nem alvad, csak tiszta [… Tovább]
a dalhoz készült változat Hallgasd meg! Megsárgult kotta, sarokba dobva, elfáradt szürke hangjegyek, De nem mozdulnak, ma is dúdolnak, bennem örökzöld éneket. Emlékeimben, reflektor fényben, visszatapsolt boldog percek, De aki írta, és eldalolta, már a mennyben ad koncertet. A [… Tovább]
Illusztráció: negis_art képe Az őszi eső alaposan eláztatta a földeket, sártenger szegélyezte az utat. — Pár hűvös éjszaka és már beborít mindent a falevél — gondolta János, de hallgatott, csak ült az autóban és nézte a jegenyékkel szegélyezett hosszú [… Tovább]
szerettünk a nyáron szerettünk ősszel mennek a vonatok forognak a kerekek útközben köd elhagyjuk a fákat bedőlt tanyákat a füzek még lehajolnak mint görbe kútgémek s minden marad zsákmánya a télnek nyaralások lábnyomai egy-egy strandpapucs pohár félig borral [… Tovább]
Ezen a napon is éppen vendégségbe készülődtek. Péter és Szilvia már régóta voltak házasok. Gyakran jártak vendégségbe, mert nagyon szerettek így kikapcsolódni, társasági életet élni. Ilyenkor nem kellett főzni, bevásárolni, csak szépen felöltözni, valami apró [… Tovább]
S.O.S. ha unatkozol csiki-csukival agy- és ágytornákkal bármikor frissítheted magad ha költő vagy szivárvány ívén akár a Holdig kapaszkodhatsz ha a Szűz ledob – sebaj valahova mindig érkezel s ha valami bűzlik (már nem csak [… Tovább]
Csak állt ott, mozdulatlanságba burkolózva. Nem tudni, hány óra telt el így, nem tudni, hány élet fogyott el így. Természetellenesen mereven tartotta a lábát, keze élettelenül feküdt az ablakpárkányon, tincsei a vállán aludtak. A szeme, egyedül a [… Tovább]
… Hull a hó. Fáznak a szavak… A mögöttem csendesedő pillanatokból álmainkat színezik az árnyak. Megszakad a gondolat… Lámpafényben lebegnek a hópelyhek. Indulok, hisz a mesékben minden szép, sikeres, kerek, s gurul, mint egy labda. [… Tovább]
Könyvbemutató! részletek a főoldalon 2013. december 2. 17 óra Bu
Fotó: Fotóház – MBMoncsi Anyám, most neked gyűjtök szavakat, sokáig itt időz a nos – tehát – izé, hisz nem könnyű bevallani, hogy e Földön a világra jött kié. Eredendően Istené vagyok, tudom, de harmincöt [… Tovább]
Egy kézszorítás, biztató mosoly, szerető ölelés, s a vele lét. Reményt és biztatást ad, hogy aggódva fogod a kezét. Egy kézszorítás, biztató mosoly, szerető ölelés, s a vele lét. Reményt és biztatást ad, hogy aggódva fogod a kezét. [… Tovább]
Lengyel grafikus, eredeti humorral, “pléhpofájú” szatirikus látásmóddal. http://youtu.be/fJIaACzn-Yo
Család, közös gyerek, közös jövő, Ez a terv, mi folyton szívembe nő! Család, közös gyerek, közös jövő, ez a terv, mi folyton szívembe nő! De a napok mégis dolgoznak ellenem, hisz napra nap, éjre éj jő, s ülök [… Tovább]
Adj oda bármit, égesd el magad, mutasd meg minden kagylóba zárt titkodat. Kitárt karjaid közzé feszítsd az éji eget, keress közös csillagképeket. Homlokodon hozz egy csillagot, nézzétek együtt, hogyan ragyog. Fejtsd meg a szél mit dúdol a kék [… Tovább]
Nehéz nehéz a szív… Nem minden szóbeszéd Súlyosan igazak a lánctalpak A guantanamoi ketrecek S hol nem válik le a szakrálisról És lesz irányítható a tudat Dandárokba verődik a halál (Lesz még rosszabb… A drónok Harci robotok Hiába [… Tovább]
Meghívó Radnai István: VILÁGTEST A LÁTHATÓ FÉNYBEN című verseskötetének bemutatójára Radnai István: GOLGOTA bárányvér ajtófélfák iszapos a Nílus völgye iszamos a bejárat valami ígéret valami áldozat a halál letelepedett hosszú vándorlás után Megjelent [… Tovább]
Legújabb közéleti (ál)hírek: Index – Fórum – Politika – Kultúrpolitika – xfarkú kutya
saját fotó, + 2 YouTube Hallgasd meg! Az első pofont az orvos adta, a zsinórt elvágták durva kezek, a pólyát a nővér hóna alá kapva kiszólt az ajtón: – Na itt a gyerek! Kíváncsi szemek, és oh [… Tovább]
A “rettenetes anyós” lelkében is bujkálnak a múlt traumái… Ám másodszor is szembe kell néznie az Enyedi Eszter által tartott tükörrel. Úgy tűnik fölöslegesen. Indulatok a csoportterápiás ülésen A terápiás csoport résztvevői feszengve jöttek az első [… Tovább]
Bolíviai társaság, modernizált indián népz
Aki nem ír, az mégsem hallgat, csak máshol irogat
— Hölgyeim és uraim, dőljenek hátra! A következőkben ízelítőt láthatnak egy szigorúan esélyegyenlőséget garantáló munkainterjúból. Hogy ne húzzam a drága idejüket, mindjárt bele is csapok itt a pulpituson, amit nevezhetünk akár színpadnak. Én játszom az egyszemélyes pályázati bírálóbizottság szerepét. [… Tovább]
Ellep a csend, megfojt a nesztelen idő. Néha mozdul a függöny, mintha lopódzna mögötte valaki, de csak a szél az. Benéz néha-néha. Hajamba túr. Kimossa a szobát. Hanyatt fekszem. A képzelet szörnyeket vetít a plafonra. Emlékszem a kiabálásra, [… Tovább]
Ellátogatott vele az ünnep, most jobbomnál ül, csuklómat fogja, a nehéz lámpafényben hallgatunk, és szólunk egyszer s mindenkorra. Felskiccelem a besüppedt csöndet, magányosságom zsiliprendszerét, hamuba komponált dallamokkal rajzolok szomjas tarkónkra zenét. Kigáncsolom a goromba időt, hogy elhígult [… Tovább]
– karperecek – Azt velem tetetted szennyessé… a fehér asztalterítőt… amikor ráfektettél, pedig ott nem is puhítottak párnák, csak a párkák röhögtek kegyetlenül, mert fonták és sodorták… ahogy kellett… égetni valóak a betűk s a leírásuk is [… Tovább]
Ő hív engem nevemen szólított életre szán bízott bennem én bíztam benne nagy útra küldött ismeretlenül ismert bár rajta kívül senki nem tudta milyen leszek de volt egy asszony várva várt álmodozott az én anyám mindkét kezét imára kulcsolta [… Tovább]
bőrömön érdesre szikkadt a láz kirepedezett számon vérfoltok ülnek szememben a könnyek gyűlnek így siratlak téged miattad riadtam fel dideregve s a szobám falán selymes éj sikong önfeledten lázas szemgolyóim égessétek fel kételkedésem éjszakám legalább te virrassz [… Tovább]
„Elnéztem a feszült és sápadt arcot, egy megkésett, fonák Julien Sorel arcát, akit Napóleon helyett Metternich bűvölt meg, s a forradalom korában támasztotta létráját az úriházak omló falához.”- Csirkejáték (Fotó forrása: mno.hu) Rubin Szilárd (Budapest, 1927. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!