Vers

Éjfogyatkozás

        Kihűlt csillagokat számolsz hangosan. Csendembe tolakszik az éjszaka, és már én is veled számolom az árva fényeket.   Téveszthetetlen pillanat lesz, mikor majd elérjük az ezredik csillagot … De az idő egyre lassabban halad. Felhőket bont, [… Tovább]

Vers

Kérészek

    – Én is szeretlek. Röppentek fel szavaid, tétován, mint a kérészek, hogy aztán meghaljanak a zavaros folyó felett. Vibráltál a hullámokon táncoló fénytől. Megérintenélek, de elhúzod a fejed. Kimondatlan szavaidtól tajtékzik a víz, megtelnek a csatornák. Mindent elönt a [… Tovább]

Vers

Vadvilág

    Amikor már hiába vagy ember mert tartásnak túl nehéz a teher, amikor mélyen vág a tett s nyíltságod lesz sebed, s kinevet, rád harap az élet és elfogy a kötszer, de a jó, még nem alvad, csak tiszta [… Tovább]

Média

Mennyei dal

a dalhoz készült változat Hallgasd meg!   Megsárgult kotta, sarokba dobva, elfáradt szürke hangjegyek, De nem mozdulnak, ma is dúdolnak, bennem örökzöld éneket. Emlékeimben, reflektor fényben, visszatapsolt boldog percek, De aki írta, és eldalolta, már a mennyben ad koncertet. A [… Tovább]

Elbeszélés

Homályos képek 7

Illusztráció: negis_art képe   Az őszi eső alaposan eláztatta a földeket, sártenger szegélyezte az utat. — Pár hűvös éjszaka és már beborít mindent a falevél — gondolta János, de hallgatott, csak ült az autóban és nézte a jegenyékkel szegélyezett hosszú [… Tovább]

Vers

Hosszú utazás

szerettünk a nyáron szerettünk ősszel     mennek a vonatok forognak a kerekek útközben köd elhagyjuk a fákat bedőlt tanyákat a füzek még lehajolnak mint görbe kútgémek s minden marad zsákmánya a télnek nyaralások lábnyomai egy-egy strandpapucs pohár félig borral [… Tovább]

Novella

Vendégségben

Ezen a napon is éppen vendégségbe készülődtek.           Péter és Szilvia már régóta voltak házasok. Gyakran jártak vendégségbe, mert nagyon szerettek így kikapcsolódni, társasági életet élni. Ilyenkor nem kellett főzni, bevásárolni, csak szépen felöltözni, valami apró [… Tovább]

Novella

Egy ismeretlen lány 1.

      Csak állt ott, mozdulatlanságba burkolózva. Nem tudni, hány óra telt el így, nem tudni, hány élet fogyott el így. Természetellenesen mereven tartotta a lábát, keze élettelenül feküdt az ablakpárkányon, tincsei a vállán aludtak. A szeme, egyedül a [… Tovább]

Vers

Siker

…       Hull a hó. Fáznak a szavak… A mögöttem csendesedő pillanatokból álmainkat színezik az árnyak.   Megszakad a gondolat…   Lámpafényben lebegnek a hópelyhek. Indulok, hisz a mesékben minden szép, sikeres, kerek, s gurul, mint egy labda. [… Tovább]

Vers

bevallhatatlan/ok

Fotó: Fotóház – MBMoncsi           Anyám, most neked gyűjtök szavakat, sokáig itt időz a nos – tehát – izé, hisz nem könnyű bevallani, hogy e Földön a világra jött kié. Eredendően Istené vagyok, tudom, de harmincöt [… Tovább]

Vers

Szeretteinknek ha fáj..

Egy kézszorítás, biztató mosoly, szerető ölelés, s a vele lét. Reményt és biztatást ad, hogy aggódva fogod a kezét.     Egy kézszorítás, biztató mosoly, szerető ölelés, s a vele lét. Reményt és biztatást ad, hogy aggódva fogod a kezét. [… Tovább]

Vers

Fogd a kezét

    Adj oda bármit, égesd el magad, mutasd meg minden kagylóba zárt titkodat. Kitárt karjaid közzé feszítsd az éji eget, keress közös csillagképeket. Homlokodon hozz egy csillagot, nézzétek együtt, hogyan ragyog. Fejtsd meg a szél mit dúdol  a kék [… Tovább]

Média

Hangulat

saját fotó, + 2 YouTube Hallgasd meg!       Az első pofont az orvos adta, a zsinórt elvágták durva kezek, a pólyát a nővér hóna alá kapva kiszólt az ajtón: – Na itt a gyerek! Kíváncsi szemek, és oh [… Tovább]

Paródia

Csak a színek nem egyenlőek!

  — Hölgyeim és uraim, dőljenek hátra! A következőkben ízelítőt láthatnak egy szigorúan esélyegyenlőséget garantáló munkainterjúból. Hogy ne húzzam a drága idejüket, mindjárt bele is csapok itt a pulpituson, amit nevezhetünk akár színpadnak. Én játszom az egyszemélyes pályázati bírálóbizottság szerepét. [… Tovább]

Vers

Ellep a csend

    Ellep a csend, megfojt a nesztelen idő. Néha mozdul a függöny, mintha lopódzna mögötte valaki, de csak a szél az. Benéz néha-néha. Hajamba túr. Kimossa a szobát. Hanyatt fekszem. A képzelet szörnyeket vetít a plafonra. Emlékszem a kiabálásra, [… Tovább]

Vers

Átölelve

  Ellátogatott vele az ünnep, most jobbomnál ül, csuklómat fogja, a nehéz lámpafényben hallgatunk, és szólunk egyszer s mindenkorra.   Felskiccelem a besüppedt csöndet, magányosságom zsiliprendszerét, hamuba komponált dallamokkal rajzolok szomjas tarkónkra zenét.   Kigáncsolom a goromba időt, hogy elhígult [… Tovább]

Vers

Terítő

– karperecek –       Azt velem tetetted szennyessé… a fehér asztalterítőt… amikor ráfektettél, pedig ott nem is puhítottak párnák, csak a párkák röhögtek kegyetlenül, mert fonták és sodorták… ahogy kellett… égetni valóak a betűk s a leírásuk is [… Tovább]

Vers

Élet

  Ő hív engem nevemen szólított életre szán bízott bennem én bíztam benne nagy útra küldött ismeretlenül ismert bár rajta kívül senki nem tudta milyen leszek de volt egy asszony várva várt álmodozott az én anyám mindkét kezét imára kulcsolta [… Tovább]

Vers

Égek

      bőrömön érdesre szikkadt a láz kirepedezett számon vérfoltok ülnek szememben a könnyek gyűlnek így siratlak téged miattad riadtam fel dideregve s a szobám falán selymes éj sikong önfeledten lázas szemgolyóim égessétek fel kételkedésem éjszakám legalább te virrassz [… Tovább]

Hírek

Rubin Szilárd

„Elnéztem a feszült és sápadt arcot, egy megkésett, fonák Julien Sorel arcát, akit Napóleon helyett Metternich bűvölt meg, s a forradalom korában támasztotta létráját az úriházak omló falához.”- Csirkejáték (Fotó forrása: mno.hu)         Rubin Szilárd (Budapest, 1927. [… Tovább]