Böröczki Mihály - Mityka : Kétasszonynapi tojások

 

 

A nagy egészről alig tudtunk félig,

a tyúkok ma is kárálva regélik,

hogy virradattal, mikor a fény táncolt,

a Napbaöltözött Asszony világolt,

hogy így volt, vagy nem– nem írja meg strófa,

nem nézett senki értőn a tyúkólba,

de szeptember nyolc után, napra kezdve,

lecsöndesült a tojásrakók kedve,

bár nem hittek a kósza szélbeszédnek,

a tyúkok mégis kerülték a fészket,

de ami összegyűlt a két nap közbe,

és Karácsonyig tették el a hűvösbe,

azt baj se, kór se, se romolás nem érte,

az ember nem szánt időt rá, hogy értse,

a túléléshez szállt reá e jussa,

meg nagyanyjának nagyanyja is tudta,

én akkortájt a semmibe fogództam,

de ezt a titkot összebámulóztam,

mert fenyőnapig sárga szünet támadt,

és vége lett a tojásrántottának.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.25. @ 17:37 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.