Vers

Utolsó állomás

      Hinném hogy van még gyengédség De az elme fénye hideg S ha még letérdelek Hasztalan könyörgés lesz   Harangok hangja A rakétáktól feltépett sínek közt Csak elhaló sóhaj Az utolsó állomás előtt      

Hírek

Böröczki Mihály: Irkalapok

Meghívó Böröczki Mihály: Irkalapok című verseskötetének szerzői estjére.           TÜRELEM   Szemedben ébredek, ahogy egy kisgyerek, s meghallom, ha a fák ríkatják a szelet, vénséges szerelem, holtáig szeretem, s szívemnek súgom át, türelem – türelem.   [… Tovább]

Vers

Magány

    Fehér fátyolként borul rám a csend, átölel, s mint lián kúszik körém oly némán, kedvesen. A magány mardos,  mint sós tajték a szirteket, fejemben dobol a csend, amitől szenvedek. Egyedül vagyok, belülről emészt a magány. Ő már távol [… Tovább]

Vers

Tegnapok nyája

      Megrágtam a szád szélét, míg sajogva kezeddel a Holdra mutattál, rád tetováltam érzelmeim. Vágyammal rajzoltam igazat, nem ordító vigaszt. A tegnap elém hajtotta nyáját lesimított temetők foltos táncát -halkan, még eszméltem nászát, de mára térden rogyva én [… Tovább]

Egyéb

Gödörben

    Hangosan kacagsz, szaladsz a széllel, boldogan dúdolod a szívednek oly kedves dalt. Örömtáncot jársz a nyári zivatarban, az esőcseppek áztatják bőröd, beleborzongsz és jön a villámcsapás…   … a vége a legkegyetlenebb.   Ki akarsz mászni a sárból, [… Tovább]