Hinném hogy van még gyengédség De az elme fénye hideg S ha még letérdelek Hasztalan könyörgés lesz Harangok hangja A rakétáktól feltépett sínek közt Csak elhaló sóhaj Az utolsó állomás előtt
Meghívó Böröczki Mihály: Irkalapok című verseskötetének szerzői estjére. TÜRELEM Szemedben ébredek, ahogy egy kisgyerek, s meghallom, ha a fák ríkatják a szelet, vénséges szerelem, holtáig szeretem, s szívemnek súgom át, türelem – türelem. [… Tovább]
Fehér fátyolként borul rám a csend, átölel, s mint lián kúszik körém oly némán, kedvesen. A magány mardos, mint sós tajték a szirteket, fejemben dobol a csend, amitől szenvedek. Egyedül vagyok, belülről emészt a magány. Ő már távol [… Tovább]
Megrágtam a szád szélét, míg sajogva kezeddel a Holdra mutattál, rád tetováltam érzelmeim. Vágyammal rajzoltam igazat, nem ordító vigaszt. A tegnap elém hajtotta nyáját lesimított temetők foltos táncát -halkan, még eszméltem nászát, de mára térden rogyva én [… Tovább]
A dombhajlatban megtorpan a pára, ahogy az idő csomót köt magára, már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt, a vízfolt alatt lyukat rejt az aszfalt, sok lélegző még nem lelt menedékre, az ég sem vált már [… Tovább]
Hangosan kacagsz, szaladsz a széllel, boldogan dúdolod a szívednek oly kedves dalt. Örömtáncot jársz a nyári zivatarban, az esőcseppek áztatják bőröd, beleborzongsz és jön a villámcsapás… … a vége a legkegyetlenebb. Ki akarsz mászni a sárból, [… Tovább]
Ünige bűntudattal éli meg szülei válását… 30. Felbukkan egy régi ismerős A dac — „Csak azért se fordulok fel, hiába reméled!” — erőt adott Veronikának. Bár a bürokráciával vívott harca visszaadta küzdő énjét, a leküzdött akadályok sikerélménye nem tudta [… Tovább]
Már nem libben toll A fenyő sudarából, Elfeledve a királysír, Mindaz, Mi fénybe tár. Dideregnek tépett lombú fák, S a sötét Táplálékot talál A halálban. A gyermek már Nem hall dalt a madártojásban, Elfeledve a királysír, Mindaz, [… Tovább]
