Lénárt Anna : Gödörben

 

 

Hangosan kacagsz, szaladsz a széllel, boldogan dúdolod a szívednek oly kedves dalt. Örömtáncot jársz a nyári zivatarban, az esőcseppek áztatják bőröd, beleborzongsz és jön a villámcsapás…

 

… a vége a legkegyetlenebb.

 

Ki akarsz mászni a sárból, de a kezed nem fog szilárd talajt, csak az átnedvesedett földet és nincs kapaszkodó, nem tudsz kijutni, egyre jobban elmerülsz. Tudod, eredménytelen erőlködés és csak fölöslegesen fogy az energiád. Mégis, az ösztön hajt… A gödör egyre mélyül. Feneketlen mélység tátong előtted. Olyan érzés, mint amikor kútba dobálsz időt és pénzt, amiből amúgy is kevés van. Segítségért kiáltasz, de csak a visszhang válaszol… Számadást készítesz. Éltél… de vajon valóban éltél, vagy csak itt voltál a Földön egy rövid ideig? Gondolkozol. A szemed ég, a könnycsatornák rég elapadtak. Élni… élni… élni… mondogatod magadban, de már tudod, hogy vége. Innen nem lehet kijutni…

 

… bíztató mi?

 

Nagyon halkan, valahonnan a távolból emberi hangokat hallasz. Fülelsz. A szíved hevesebben kezd verni, a sebektől, vérben fürdő kezeid imára kulcsolod. Ők is imádkoznak. Érted. Hallod a hangokat, de ők nem hallanak téged. Próbálsz kijutni, de… mint eddigi minden próbálkozásod ez is kudarcba fullad. Egész tested remeg. Csönd lett. — Itt vagyok — suttogod magadban. Tekinteteddel keresed a fényt. Szemed nagyon fáj, de nem csukod le, nem tudod, meddig láthatod azt a gyertyalángnyi apró sugarat. Egy csepp könny legördül arcodon. Nem mozdulsz. Valami repül lefelé… Melledre súlyként nehezedik. Frissen vágott fa illatát érzed. Szívod magadba a fenyő illatát, ami a rózsáéval keveredik. Sárgarózsa… a kedvenc virágom. Szorosan magadhoz öleled a koszorút…

 

Battonya, 2011. július 6.

Legutóbbi módosítás: 2013.11.15. @ 12:43 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.