Csendesen néztem a tájra. Talajig égett minden. Olyan sok dolog van még, amit nem szabadna hinnem. Láttam éles karjaid tétovázók közt kaszálni, Gyermek-gombszemek vetésében ingerek közt hágni. Szakítottam sebet – anyámtól szürkére vasalt inget. Karomból vér-monogramot: túlszeretett piercinget. Végül [… Tovább]
Szomorú vagy. Nézem könnyeid, ahogy fakóvá mossák szemed kékjét, s mint apró gyöngyök, álladig gurulnak. Tenyerembe temetem arcod. Remegsz, mint törött szárnyú fióka, ki a fészekből kiesve hontalanná vált. Nem érted miért hallgatok. Nekem nem szabad sírni. Férfi [… Tovább]
a horizont ma még úgy ahogy megtartja az eget de Európa ifjan szűzen már nem jön szembe veled testén többször felvarrt eszmeráncok fonnyadt nemzeti mellek lehallgató-szobás lapát-fülek és táskás térfigyelő-kamera- -szemek ha az öreg hölgy [… Tovább]
elbújtál /Herceg László barátomnak/ ne- ne tedd ezt velem szíved dobbanását úgyis meglelem elmentél nem az nem lehet hiszen csak véled volt teljes életem nem én nem hiszem miért hagy el mindenki mint fát az [… Tovább]
