Vers

Szívszorul

A szeretet nem ilyen, a barátság sem, és én csak itt maradtam némán fájni miután üvöltésként kilökődött belőlem az akarat, meg az igazságtalanságérzet,   legszívesebben csak felgyújtanám az egészet a könnyeimmel, ha visszacsinálhatnám.   De tudod, a tettek maradnak, és [… Tovább]

Vers

Hegyszer egy

Most úgy írom, hogy értsenek, hűvös gondolatcsúcsok helyett nem lesznek kék magaslatok, reményt szimbolizálva nem nyílik virág, a madár üljön csak tovább a dróton, szabadságot hirdetve, majd akkor repülhet, ha azt mondom, huss.   Ismerj fel.   A feltevés szerint [… Tovább]

Kisregény

Fóbia

( Részlet a készülő regényemből )           Anna a nyolcadik osztályt biológiai értelemben nagylányként kezdte. Új osztályfőnökük, Aranka modern gondolkodású nő volt s tiszta leányosztállyal szinte baráti kapcsolatot alakított ki.  Szerencsére bármilyen témát érintő kérdéssel, bizalommal [… Tovább]

Novella

Nem lehet

Zita befordul az utca fordulóján. Ballonkabátjának gallérját nedves arcához csapkodja a szél.       Zita befordul az utca fordulóján. Ballonkabátjának gallérját nedves arcához csapkodja a szél. Az eső úgy ömlik, mintha özönvíz készülne. Alakja középmagas, arca kissé szív formájú, [… Tovább]

Vers

Oda – vissza

Havas Évának     Abigél verstankönyvei helyett szabad versbe sűríteni újfent rövid, neked szánt levelemet? Kitéptem a sallangokat, plusz közhelyek gyomjait, ragrímek maradtak benne bőven, pedig rondítják pecsétem, gyantám puhaságait. Zeneisége nincs, felkereshettem érzéseim közül a szebbeket, olyanokat mint mosoly-arc, hónapos gyerek. Többet faggatom kis világomat,  létezik férfi, [… Tovább]

Vers

várlak

    újra várlak téged kinyíltál bennem mint vágyvirág a télben köteges idegeimben őszi reménnyel zendülsz s én újra-újra várlak téged             

Vers

Pusztulás

      Gonosz egy bánat, fáj az alázat Elfoly’ az árvíz vak szemeinkből Őrzöd a házat, méred a lázat De a lé elfogy nyűtt ereinkből   Gyertyavilág és holdsugár Pislog a fény, majd ki is alszik Fonnyad a portok, [… Tovább]