Nap: 2013.11.11.

Kezeim közé rekedt szavak, amiket nem mondtam ki, mert elszámoltam tízig vagy egyszerűen elharaptam.   Ujjaim között lerakódott félelem szörnyeteg alakban nyit rám minden éjjel, és fent vagyok, nézem a szemét, ahogy benne ragyog minden gyenge pontom.   És felcserélődnek [… Tovább]

2013 május   Rőt-színű réten pattanó csíra, ringó rendes szellő csitítja, hullámzó jókedv jelöli útján, nevetés termése a tüdő csúcsán csak topog jóllakott játékain, aztán csend ül a szó szárain, némán értő a test szava, virágba szökkenő illatok zaja. Hámozott [… Tovább]

… Eltévedünk… Eltévedek a bennem ordító csendben. Mindenki indul, rémülten kapaszkodok. Körülöttem lángoló hajnal, sóhajából napfonat húzódik a holnapokba. Látlak. Mélyen. Itt, az ősz szétfoszló levelein, s messze ott… Tenyeremen harmatos szirmok, fáznak, szótlan szélben sírok velük.       [… Tovább]

2013.04.26.   Álmomban megérintett egy hűvös felhőszárny, levegőben lebbenő, védő, kísérő, lágy, hirtelen ott termett, és csak ringatott,   egy felhő volt az, a Nap is ragyogott, egy arc hajolt felém, hűs húr hangba csapott,    megállt a perc,   [… Tovább]

   Memento             Koosán Ildikó       Kertünkbe évekig járt át a macska, szomszédom gondos, jó gazdája volt; fehér bundás, csupán a farka végén, meg szeme fölött a fekete folt   tette különlegessé; s hovatovább [… Tovább]

  mi is vagy most valójában? egy emlék? a végleg-búcsú szomorúsága amely arra van kárhoztatva hogy éjszakánként újra meg újra felzokogjon? szemek borostyánjába fagyott pillanat? egy kamasz-vágy halála a Hármashatárhegyen? visszakért fényképen múltba hullt mosoly? mellkasodban pusztító ráktól felsikoltó fájdalom? [… Tovább]