Avi Ben Giora. : Egy anya tragédiája 4

Nyomtatás

4.

— Hova készülsz, Margit? Csak nem randizol?

— Miért randiznék, anya? Angélával találkozom, és lehet, hogy színházba megyünk — füllentett Margit.

— Nem szoktál te ennyire kiöltözni, ha a barátnőddel mész valahova. Ennyire gondosan egy nő akkor öltözik és sminkel, ha férfival találkozik. Az anyád vagyok, meg nő is. Engem ne akarjál átverni!

Margit egy pillanatra lángvörös lett — anyja lehet, hogy nem vette észre — aztán beletörődötten bevallotta: — Igen, Angéla be akar mutatni valakinek.

— Hm! Egyedül nem vagy képes megismerkedni egy jóképű fiúval? Mi szükség van, hogy valaki „kuppenoljon” tégedet? És ki az a fiú? Valamit csak mesélt róla? Vagy? Ki tudja milyen Quasimodót akar neked bemutatni? Manapság egy ilyen szép kislány minden ujjára tíz férfit is tud szerezni! Legyen már egy kis önbizalmad!

— Csak hallottam róla — folytatta a füllentést. — Nem ismerem, ma fogunk először találkozni. Orvostanhallgató.

— Ejha? Mindjárt egy medikust akarsz megfogni magadnak? Remélem, ha komoly kapcsolattá érik, akkor nekem is bemutatod.

— Anyú! Hol vagyok én még attól? Egyelőre le kell majd érettségiznem, valamint, sikeres felvételit kell tennem az orvosira.

— Na, így már kezdem érteni. Angéla is orvosira készül, kell valaki, aki majd segít a vizsgák előtt. Nem is olyan buta a te barátnőd! Kellemest a hasznossal próbálja összekötni. Akkor sok sikert, kislányom!

Margit egyetlen gyermek volt. Húsz év házasság után vált el az anyja, miután rájött, hogy építész férje rendszeresen csalja. Nem csinált nagy botrányt. Csak a lakást kérte, ami közös szerzemény volt, és a gyerektartást. Margit kisgyermek korából emlékezett az apjára. Akkor még szentelt rá időt. Utána már csak akkor látta, ha néha megjelent. Homályos emlékei maradtak. Apja még a láthatást sem kérte. Hamarosan összeházasodott az új arával. Gyors egymásutánban, két gyereke is született. Később valahonnét megtudták, ez a kapcsolata sem felhőtlen, mert az ital rabja lett. Többet ült a kocsmákban, bárokban, mint a családjával.

Margit anyja gyógyszerészként dolgozott már hosszú évek óta. Az évek során sikerült egy patika helyettes vezetőjévé feltornásznia magát. Lányát is erre a pályára szánta, ám Margitnak túl száraznak, unalmasnak tűnt a tégelyek és lombikok világa. Nem volt valami kiemelt fizetése, de Margit semmiben sem szenvedett hiányt. Mindene megvolt, mint a vele egykorú társainak.

Este hétkor pontosan megjelent Margit Jánoséknál. A szülök nagyon kitettek magukért, mert különleges hidegtálat rendeltek a Mézes Mackóból. János anyja nem volt éppen valami nagy konyhatündér. Tudott ugyan főzni, de mivel legtöbbször csak későn ért a konyhába — hazaérkezése után —, nem kényeztette a családot többfogásos étkezéssel. Nem volt ideje rá, meg nem is nagyon érdekelte ez a világ.

A vacsora után beszélgettek, érdeklődtek, hogy mik a tervei, mit szeretne tanulni. Az est végeztével, János autóval vitte haza.

— Nagyon buta liba benyomását keltettem a szüleidben? Biztosan azt fogják gondolni, a kis fruska meg akarja fogni magának a doktor urat. Ámbár csak tizennyolc leszek, de az tervem — mert mi mást gondolnának — vetekszik egy húszévesével.

— Ennyire maradinak tartod a szüleimet? Hidd el, nem így gondolják! Az nem jelent ilyesmit, hogy mind a ketten diplomások, az entellektuelek csoportjába tartoznak.

— Tudod, akkor most én is felvághatnék, hogy az anyám gyógyszerész. Csak mi nem villában lakunk.

— Hülyeség ezzel foglalkozni. Nincs beleszólásuk a magánéletembe, és nem is fognak ilyet tenni. Pusztán formaságból akartalak nekik bemutatni.

— Tudod mit? Most, hogy én megjártam az oroszlán barlangját, rajtad a sor. A jövő héten te fogsz eljönni mihozzánk.

— Rendben van, állok elébe!

— Azt, hogy melyik nap és hány órakor, megtudod időben. Ne próbálj majd kibúvót keresni, hogy ügyeletes vagy, vagy ilyesmi. Létezik szabadnap, vagy rendkívüli esemény.

*

— Már haza is értél? Mesélj, hogy néz ki a lovag? Tetszett? Mikor találkoztok legközelebb — faggatta az anyja Margitot.

— Nekem tetszik. Egyszerű, szolid srác. Kész orvos, és már dolgozik. A szülei házában lakik, de külön leválasztott lakása van. Nem egy felvágós, akinek fejében van a sampon. Meghívott minket vacsorázni a Szegedbe. Azért értem haza aránylag korán. Mondd Anya, ha jövő héten ide hívnám vacsorára, nagyon megharagudnál?

— Te lány, ennyire megtetszett neked? Vagy már régóta ismered, csak nem mertél előállni vele? Szóval?

Margit érezte, hogy most megfogta az anyja, a mellébeszélés nem jött be.

— Izé — kezdett bele nagy levegőt véve —, ismerem lassan egy éve. Ő készít fel a matekra és a fizikára. A kórházban, ahol gyakorlaton voltunk, ott ismerkedtünk meg. Ma sem étteremben voltunk, a szülei akartak megismerni, náluk voltunk. Angéla, csak olyan elterelő hadművelet volt.

— Ennyire komoly? Csak nem feküdtél már le vele, és sürgőssé vált a dolog?

— Ennyire nem bízol meg bennem? Nincs köztünk még semmi ilyen. Én magam sem gondoltam, hogy beleerősit. Szóval?

— Természetesen, hívjad ide, amikor neki is jó. Én csütörtökön szabadnapos leszek. Elviekben akár péntekre is meghívhatod, másnap tudok pihenni, mert szabad szombatos vagyok, de vasárnap ügyeletes a patika, be kell menjek.