Vers

Sírkövek hallgatag világa

hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget     kertek békéje sírok fák vércsepp madarak  torkán a halottak csak bennünk temetetlenek mécses örök világossága virág a dér alatt hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget   mindez a fagyöngy mely rontja óriások [… Tovább]

Vers

Sírkövek

    Fekete sírköveken hever a november      míg mécses lángtól melegszik az élő, kezében elnémuló fegyver, s rongyosra viselt szava vért fröccsentő töviskoszorú. Krizantém bólogat, ha  még zúgja bogár. Gyertya-könnyeket számolgat a halál.  

Vers

Az én lovam

    Az én lovam, jaj a lovam, Eltörte a lábát, Hogy mehetek, bár mehetnék, Kis angyalom hozzád.     Az én szívem, jaj a szívem, Lehajlott virága, Udvarában, négy sarkában, Nincsen már rózsája.     Én Istenem, jaj Istenem, [… Tovább]

Novella

Tévelygő libák

– Szép kis dög, van vagy tizenöt kiló.    Ahogy a kövér Lehoczki előrehajolt széken, hogy felhúzza a cipőjét, a hasa miatt nagyot nyögött. Felesége undorral nézte a kínlódását. Tehette, mert érzelmeit remekül leplezte a vastag krémpakolás az arcán. — [… Tovább]

Vers

Terápia

    És mindig elhittem, hogy egy cigibe össze lehet gyűjteni az összes gondot.   Meggyújt.   Minden slukk egy plusz nyugalom, ahogy önmagam uralom, csak hűvös utánzata az idegességnek, hogy ma már szimplán csak ellépek, ha valaki bánt,   [… Tovább]

Vers

Ha sírnátok…

      Madarak, jaj madarak ha sírnátok, s’ könnyeitek lecseppenne a földre, elmoshatna mindent, ami itt átok, mert a bűn megveti a lábát örökre.   Eljátssza a bölcsőt ez a nemzedék, az utolsó percek peregnek lassan, madarak, madarak az [… Tovább]

Vers

Keserű bor

Szájam íze keserű már tőlem végleg elmaradtál Te keresztre szegezett hol a kezed a kezed   roncs asztalom s rajta mi áll zavaros lé bódít fejen két kancsó bor s csak egy pohár Uram irgalmazz nekem   látni akarom hol [… Tovább]

Vers

Csendfátyol

2013.08.14.     Szárnyatlan csendfátyol, pezsgő mámor dúdol, minden, mi dalol,  csendben rólad  mormol.   Csendben rólad  mormol csendfátyol szárnyatlan, mámor, pezsgő  gúnyol csendedben, hangodban.   Csendedben, hangodban gúnyol, dúdol pezsgő,  szárnyatlan fátyolban mámorban tekergő   Holdacska, Napocska játszik fényben, [… Tovább]

Vers

Városi nyár

2013. július     Az izzadsággal cseppen le a nyár mit sem szóló szelíd világ homlokán, forróságról szól szisszenő falevél, csak kókadt virág most a gondolatszél.   Lüktető város vibrál térre, tettre, száz kerék csattog csengő fülekre, mégis ragyog a [… Tovább]

Levél

Latorkert

    Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt, álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt. Latorkertbe zártak. Onnan lestem az éji világra. Ma végre megjöttél, s ebben az álomban ismét [… Tovább]