Vers

Éjfogyatkozás

        Kihűlt csillagokat számolsz hangosan. Csendembe tolakszik az éjszaka, és már én is veled számolom az árva fényeket.   Téveszthetetlen pillanat lesz, mikor majd elérjük az ezredik csillagot … De az idő egyre lassabban halad. Felhőket bont, [… Tovább]

Vers

Kérészek

    – Én is szeretlek. Röppentek fel szavaid, tétován, mint a kérészek, hogy aztán meghaljanak a zavaros folyó felett. Vibráltál a hullámokon táncoló fénytől. Megérintenélek, de elhúzod a fejed. Kimondatlan szavaidtól tajtékzik a víz, megtelnek a csatornák. Mindent elönt a [… Tovább]

Vers

Vadvilág

    Amikor már hiába vagy ember mert tartásnak túl nehéz a teher, amikor mélyen vág a tett s nyíltságod lesz sebed, s kinevet, rád harap az élet és elfogy a kötszer, de a jó, még nem alvad, csak tiszta [… Tovább]

Média

Mennyei dal

a dalhoz készült változat Hallgasd meg!   Megsárgult kotta, sarokba dobva, elfáradt szürke hangjegyek, De nem mozdulnak, ma is dúdolnak, bennem örökzöld éneket. Emlékeimben, reflektor fényben, visszatapsolt boldog percek, De aki írta, és eldalolta, már a mennyben ad koncertet. A [… Tovább]

Elbeszélés

Homályos képek 7

Illusztráció: negis_art képe   Az őszi eső alaposan eláztatta a földeket, sártenger szegélyezte az utat. — Pár hűvös éjszaka és már beborít mindent a falevél — gondolta János, de hallgatott, csak ült az autóban és nézte a jegenyékkel szegélyezett hosszú [… Tovább]

Vers

Hosszú utazás

szerettünk a nyáron szerettünk ősszel     mennek a vonatok forognak a kerekek útközben köd elhagyjuk a fákat bedőlt tanyákat a füzek még lehajolnak mint görbe kútgémek s minden marad zsákmánya a télnek nyaralások lábnyomai egy-egy strandpapucs pohár félig borral [… Tovább]

Novella

Vendégségben

Ezen a napon is éppen vendégségbe készülődtek.           Péter és Szilvia már régóta voltak házasok. Gyakran jártak vendégségbe, mert nagyon szerettek így kikapcsolódni, társasági életet élni. Ilyenkor nem kellett főzni, bevásárolni, csak szépen felöltözni, valami apró [… Tovább]

Novella

Egy ismeretlen lány 1.

      Csak állt ott, mozdulatlanságba burkolózva. Nem tudni, hány óra telt el így, nem tudni, hány élet fogyott el így. Természetellenesen mereven tartotta a lábát, keze élettelenül feküdt az ablakpárkányon, tincsei a vállán aludtak. A szeme, egyedül a [… Tovább]