Nap: 2013.11.13.

                                                     Szinte imponál, ahogyan eltörted a pálcát.                                                      Most hát nem vagy egyikük sem.                                                      Egy fokkal persze jobb helyzet,                                               [… Tovább]

Ha egy nap legalább harmincszor mondod el az ABC-ét…       A szó hallgat, Ásít az unalom, Bekiált a közöny, Cirógat a vágy, Csókol a magány, Diktál az élet, Előre nézek, Én itt vagyok, Fiatalon, Gazdagon, Gyógyír nekem Hangod. [… Tovább]

köszönöm ha olvasod Egyetlen tollvonással  leírható lenne éltünk summája.   Szűk térbe préselt angyali  hírnökök szárnyaszegett bukása.   Halovány igyekvés csábítónk felé fanyalgó sorsunk kóstolgatása.   Álcázott-maszkos körbehazugság, ólómleplű bűntudatunk igája.   Szívünkön kevés rést üt a Hold-Napvilág, sebünknek sajgó [… Tovább]

I.M….   Vajpuha éjben hó ül a tájon, távoli vágy itt az álmosság. Nézem a kertem, sehol egy lábnyom, szűzfehér szállongó várakozás.   Pehelykönnyűn viszi a lélek a gondolat vitorlás  szivárvány-tutaját. Gyerekek hangja kuncog a mélyben előtör megannyi emlék-hullám.   [… Tovább]

Franz Marc: Madarak (1914)         Áll a szalmabábú. Horpadt mellén rossz ing s kopott felirat. Rég lehullt fejéről a rozzant sisak.     Csepereg az eső, szomorúan verdes, de ez nem zavarja az elárvult csendet, csak a [… Tovább]

  hallom lépteit közeledik alattomosan lucskosan arcán a letűnt évek gyűrődéseivel összetépett fényképekkel veszekedések hangfoszlányaival   remélem hazudni fog hogy még mindig akar hazudni didergek félek   jó lenne valami másra gondolni elterelődni lekucorodni és szublimálódni valahol egy sarokban   [… Tovább]

Ki szívednek kedves, figyelmed övezze, s panasz szavát fektesd csak öledbe. – szebben hangzik,ha —” S panasza szavát fektesd csak öledbe” Vedd kezedbe kezét, s légy a hallgatója,  mert az élet rövid, s pereg mutatója. – nem kell azaz “s”… [… Tovább]

    Sír az ég, szitáló eső simogat,  a bőrömön megfagyott vízcseppek,  lélegzet fojtva rejtem el kínomat,  hogy ne lássa senki a könnyemet.    Amulettre vésett nevedet őrzöm,  csontkemény anyag, mint a hit bennem,  hogy találkozunk, de addig vergődöm,  s’ [… Tovább]

  Téglázott körben tűz lobog,  hagyma, kenyér,  szalonnazsír. Fűszál rajzolta bőrödre hajnalban zöld hullámaim, s lovakat szilaj vágtában. Végtelenség  idejéből álmot csentem, míg te kezed napra tartva, ujj-közökön átnéztél , ki tudja hova. Fenyőágat dobj a tűzre! M. barátomnak  arc-csendje [… Tovább]

2013.01.17.     Ha bekopogtat a szomorúság, váratlanul érkezik. Nem tudod okát, benned fészkeli kedvét, s  fáradtan nyújtják karjukat a fák.   A tél beleremeg a rideg éjbe, szemtelen csillagok hallgatnak félve, álmosan néz a dermedt Hold kiflije. Minden szürke [… Tovább]